Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tanulók vagyunk, mert

Tanulók vagyunk, mert

Minden 1

Ez minden szintjére érvényes rendszer az Univerzumban. A benne létre jövő folyamatok események mind ennek a törvénynek vannak alávetve, nincs különbség a létezés már mely szintjét nézzük is! Mind anyagi, mind szellemi, vagy fogalmi szinten nézzük azt! Az átjárhatóság minden körülmények között igaz. S, nem, hogy igaz, hanem alapvető körülmény, követelmény, s egyben alapvető működési elv is!

Ennek köszönhetően bármi is történjék az Univerzum bármely szintjén- dimenziójában – annak megfelelően mindig tudunk arra következtetni, mi is történt valójában egyes esetekben, s a teljesség minden szintjén! Nem marad felvetés válasz nélkül, s minden válasz, minden tevékenység valamely felvetés miatt alakult ki!

Azt mondják a Föld egy Tanuló Bolygó!

Ebben az esetben a Nap a tanító, s a Föld, s vele együtt a rajta lévő élő személyek, élőlények és élettelen dolgok, jelenségek, mind tanulók!

Mi a Tananyag!

Elsajátítani a Nap által adott tanításokat, a helyes értelmezés szerint!

Jelen világunkban a tanulás miként néz ki?

Van egy épület, az Iskola, mely jelen esetben a Kozmosz!

Vannak benne tantermek, ezek lehetnek a dimenziók, vagy aminek nevezzük! Vannak benne tanárok ezek a Napok, s vannak benne tanítványok, ezek a bolygók, a maguk komplex életminőségeikkel, mennyiségükkel (osztálylétszámával, minden összetevőjével együtt). Vannak egymásra mutató jelek, melyek azt minősítik, miként halad a tanítás, s ennek természetesen vannak ellenértelmezett tagozatok is melyek a hibás felfogást a rossz felismeréseket vagy kijavítják vagy „újraismételtetik”!

Isten Funkciója Univerzális, megismerhetetlen! Ő a Minden 1

A tanárok a Napok!

Amint, Hermész Triszmegisztosz Smaragdtáblája mondja „ahogy fenn úgy lenn”, így ennek értelmében, itt a Földön is kell lennie a Napnak megfelelő tanítónak!

Nos, ez a földi a Nap a Mester!

De nézzük közelebbről! A Nap állandóan világít, s ontja magából az „energiát”! Eredendő hármas minősége (életerő, melegítőhatás, információs hálózat) Ránk, földi halandókra-tanítványokra hatással van! A Mester tevékenysége folytán elérhető megvilágosodás elérése annyit jelentene, hogy mi is Napokká kellene, hogy tudjunk válni! Hiszen, a Nap példa mutatásával, mi nem csak az energia felhasználására kapunk tanításokat, hanem összes minőségével tudunk azonosulni! Nappá lehet válni!

 Miért is van a Nap az égen, mi az Ő Tanításának a lényege! Az állandó teremtő fény áramlása, az éltető erő, megszünteti a sötétséget!  Ennek bemutatásához mindent feltud, s fel is akar használni! A Nap csupán számunkra tanulók számára nyugszik le, hiszen elfordulunk tőle! Egy Mester sem marad meg egyszerre egy azon helyen, hanem állandóan változtatja fényének, kisugárzásának központját! Változtatja intenzitását is! Amikor úgy ítéli meg, hogy a tanítványok alszanak, akkor elmegy máshová tanítani, oda ahol fenn vannak, oda ahova termékeny sugárzására fel tudnak nézni! A Nap számára nem létezik „lukas óra, ki,- illetve becsöngetés! Nem használ tankönyvet, s naplót sem, mégis mindenről, mindenkiről mindent tud! Nem kell memorizálnia, tisztában van vele miként haladnak a tanítványok, hogy áll a tananyag elsajátítása! Számára nem létezik helytelen kérdés” mert még ezt a tananyagot még nem vettük, Tanár úr, vagy Tanárnő! A Nap állandó sugárzásával az energiák működésére, az élet állandó változására is közvetlen rámutat!

Nekünk „nebulóknak” általában a figyelés marad mind állandó jellegű feladat! Legalább is azt hisszük! Nekünk 45 perces óráink vannak (egy-egy élet), s azután számunkra, mindig „más óra „következik mind, amire számítottunk! Tanakodva nézzük a tanrendet, mert nem stimmel a mi óra rendünkkel! Rendesen, mozdulatlanul ülünk a padunkban-, az életünkben-, lehet, néha jól viselkedünk, s néha meg nem! Általában várjuk az újabb szünetet, s így az”én készültem tanár úr” mentség mindig elhangzik, de nem szokott bejönni! Inkább éretlenek vagyunk, mind érettek, s azt várjuk, hogy a tanár még egyszer elmondja ugyanazt a tananyagot, amit már végtelen sokszor hallottunk, mert valamit ismét nem értettünk meg! Mindig valamilyen más órára készültünk! Ugyan tudjuk, hogy felelnünk kell a tananyagból, de bízunk abban, hogy nem bennünket szólítanak felelésre! Pedig minden órán mindenki felel, ezt mi nagyon jól tudjuk! Általában mindenből! De, arra gondolunk, hogy valamiképpen el tudunk bújni a tanár szeme elől, s nem vesz észre minket, hogy megússzuk azt a napot!

Minden egy!

Ha nem vagyunk abban biztosak, hogy miként történik valami az életben, nem tudjuk, mi lehet a járható út, csak azt kell megfigyelnünk, miként történik az a Mindenségben! Szimbólumokkal, szereplőkkel áttételes utalásokkal, kicsiben, s nagyban minden ott van bennünk, s rajtunk kívül! Elrejtetlenül!

Kódolás nélkül!

S, hogy a mai világban miért kódolunk mindent, hogy miért van szükségünk a „belépéshez, adatokra”, ez csak azért van, mert nem figyeltünk oda eléggé, mit tanítottak nekünk! Nem sajátítottuk el a tanár módszerét, s nem „voltunk ott az óráján”!

Ezzel mit is követünk el?

Félre magyarázzuk a tanításokat! Félre ismerjük a bennünk élő Istent, s félre értjük a környezetünket! Nem csak az élőlényeket, hanem az „anyagi világot is”! A Minden azt jelenti, hogy mindenben benne van az a Teremtő minden minősége! Tehát lehet tőle, s róla tanulni. Nem csak kérdéseket vet fel, hanem kész válaszokat is ad annak, aki odafigyelt”az órán”! Önmagukban nem léteznek csupán kérdések, hanem a jó kérdésben benne rejlik a jó válasz is! Amikor kódokat keresünk és alkalmazunk, az nem csak azt mutatja, hogy nem figyeltünk oda, hanem inkább azt, hogy saját esetlenségünket akarjuk általánossá tenni! Nem értjük a Minden1 fogalmát, mind inkább a Minden más, semmi sem egyforma részleteit vizsgáljuk olyan közelről, hogy belefájdul a szemünk! S jöhet a szemüveg! Ami mindig rövidlátó, behatárol! S, máris intézményesítettük a nem tudást, s máris minden különálló, minden megfejthetetlen! Hiszen innen közelről minden különállónak látszik!

A világ egy nagy iskola!

Nemcsak a Föld tanuló bolygó, s nemcsak a Nap tanuló Nap!- Hiszen ő is egy bizonyos idő elteltével kihuny! A tanár is megfárad! Be ugyan nem csukja a naplóját de, egy mérhetetlen rövid pillanatra elgondolkodik! Mind, ahogy a tanár is azt teszi, amikor nem tudja eldönteni, hogy milyen jegyet is adjon a tanítványának! Így, bizonyítványosztás előtt!

Vagy továbbengedi, vagy osztályismétlés lesz belőle!

Gondoljunk mindig arra, hogy voltunk már tanárok voltunk más diákok! Voltunk Napok, s lehetünk ezután sokszor még Holdak is, akik akkor tanítanak, amikor” úgy néz ki, hogy késik a tanár, s addig valaki jöjjön ki, s ismételjük át a múltkori tananyagot még egyszer!

Minden1!

Lehetünk, pedellusok, lehetünk igazgatók, s notórius későn jövők, s megátalkodott rossz magaviseletűek! Adhatunk Teret a tanításoknak, s, lehetünk maga Gaia Földanya is, aki mindig szeretettel mindent odaad, csakhogy csendben legyenek azok a „rebellis gyerekek”!

Lehetünk minden, mert

Minden 1

S miért tehetjük meg mindezt?

Mert a Minden1 tulajdonképpen egy Örök megbocsájtás!

A Megbocsájtásnak olyannak kell lennie, mind, ha Minden nagy fontos döntésünket, mellyel fájdalmat, félreértést, karmát okoztunk magunknak, s rajtunk kívül mindennek, s mindenkinek mind, amikor vízbe ír az ember! Meg sem történt!

A megbocsájtás szeretet nélkül ismeretlen fogalom. Így van ez nálunk, itt a tanulók bolygóján!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.