Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szeretet és Társadalom

A szeretet és társadalom!  

 

 „ Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem”(Petőfi Sándor)!

Milyen fenséges, hogy az ember ennyire le tudja egyszerűsíteni élete legfontosabb értékeit, vágyait, elérendő céljait!

Az egyes ember szeretete nélkül érdemtelen társadalomról beszélni. S maga a társadalom is elveszti jelentőségét az egyének, az egyes emberek, egymás iránt érzett szeretete nélkül!

Szeretet és társadalom, optimális esetben a Szeretet társadalma!

Mégis – gondolhatnánk - a szeretet, amit mindannyian érzünk, s cselekszünk, nem azonos a társadalommal, s kétségtelen tény a társadalom sem azonos kifejezetten a szeretettel. Így együtt említve őket, egyáltalán nem azonosak egymással! De, kétségtelen tény, így egymás nélkül értelmetlen lenne emlegetni őket!

Úgy kapcsolódnak egymásba mind a sziámi ikrek, hiszen együttes életük meghatározza együttes sorsukat!

Szeretetünk alapja, önmagunk ismerete, szeretete, elfogadása! Ezek a tulajdonságaink adják meg a lehetőséget arra, hogy felismerjük, a szeretet társadalma csak ilyen szerető együttérzéssel lehetséges!

A kérdés jogos! Miként tudja a szerető ember önmaga egyedül fenntartani a szerető társadalmat, ha nincsenek együtt érző társai ennek fenntartásában!

Ez csak egy módon valósítható meg!

Ha a szerető ember tetteivel kelti életre keltve bizonyítja be, hogy először „Nekem magamnak kell bebizonyítanom, a feltétlen szeretetet, s amikor ez követendő példává tud válni, egy szempillantás alatt létrejön a szerető társadalom!

 A szerető társadalomban tud csak élhető otthont adni igazán az emberek!

A Teremtő jókedvében, saját képmása, beteljesítésére hozta létre érző lényként az embert. A szeretet alapja az együttérzés, a feltétlen bizalom, s a megbocsájtás! Ez a szent háromság egymás karöltve adja meg a tökéletes felemelő szeretetet. Ha, szeretjük magunkat, szeretni tudjuk az embereket is. Egymás iránt érzett szeretetünk kiterjedése adja az együttérzést. S, a bölcs együttérzés galambja hozza szájában, a megbocsátás arany ágacskáját! A megbocsátás meg nem történté teszi az ellentéteket, elsimítja a meg nem értés hullámait! Amikor mi szeretjük magunkat, az emberek is szeretnek minket. S, mi is tudjuk viszont szeretni őket, s tudjuk szeretni azt a környezetünket melyben, velük együtt élünk. A környezet szeretetének lenyomata látszik az emberen, a közösségen, s az általuk létrehozott környezeten.

Apáink, Anyáink szeretete nélkül nem történne meg a csoda, nem születnénk meg mi, a feltétlen szeretet gyümölcsei! Az őszinte szeretet légköre alapozza meg a szerető családot a szerető társadalom alapját! Az őszinte, tiszta szerető családnak őszinte szerető barátai vannak! S ők nem tudnak meglenni e nélkül az őszinte környezet nélkül! És az őszinte barátok barátainak őszinte szeretete nélkül! A bátor szeretet az, ami fenn tud maradni, amit nem rettent meg annyi akadály!

A szeretet összeforr a társadalommal, s a társadalom nem engedi el a szeretet feléje nyújtott két kezét, s így lesznek ketten együtt elválaszthatatlan ikrei egymásnak!

Legyen a szereteted büszke arra, hogy kiállta a próbákat.

Legyen a szereteted tettre kész, életeket mentő, ha úgy látja, ébresztenie kell!

Ébresztenie kell, mert lehet a család nem tudta neked megmutatni milyen a feltételek nélküli, egyetemes szeretet! S lehet az is, hogy arra tanítottak, valamit valamiért kell adnod, hogy boldog legyél, s szeretet vegyen körül!

Ne hidd el ezeket! A szeretet, az valami olyan, ami az alap!

Amikor lépsz a természetben, s talpad éri az anyaföld testét, nem gondolsz csak magára az anyagra, hanem a szerelmetes Anyánkra, aki testet adott Neked Szülőanyádon keresztül a Testéből!

Szeretet által!

Ha levegőt veszel, az Ő leheletét szívod magadba, szeretet feltölti a testedet!

Szeretet által!

Ha érzel, ha tapintasz, ha gondolkodsz, ha cselekszel, az Ő akaratát valósítod meg, a szeretet által!

Féltő, szerető gondoskodás az, ami körül vesz, s mégis tartasz valamitől!

Félőn, szorító érzéssel a mellkasodban, forrongó örömmell teli szívedben akarod a szeretetet, de valahogy görcsössé válik, nem sikerül elsőre!

 Mert a szeretetet is tanulni kell!

Mindig, Nap-nap után járunk a szeretet iskolájába! Észrevétlen, mindig jelen vannak osztálytársaink, akikkel együtt tanulunk! Gyakoroljuk, csiszolgatjuk, elemezgetjük, ízlelgetjük minden pillanatát! Itt nincsenek elmaradt órák, ezek mindig meg vannak tartva! Nincsenek közötte szünetek, s vakációra sem tudsz úgy elmenni, hogy ott ne szeress!

Itt állunk teljesen pőrén, félszeg együttérzéssel, testünk közepén elrejtett szívvel, s mégis úgy érezzük, hogy a szívünk védtelenül csupasz. Meztelen és együttérzésre vár!

Szeress úgy, mintha Te magad lennél a mindent elbíró Föld, bármekkora is rajtad a teher. Telítődj meg szeretettel, s lebegj szinte súlytalanul, s oltalmazz mindenkit, aki csak rád van bízva!

Szeress úgy mind a Nap, hogy bűnösre, bűntelenre, ostobára, okosra egyaránt süt!

Szeress úgy mind a levegő. Megkülönböztetés nélkül! Töltsd ki minden kis rést éltető energiáddal, kapjon belőle minden apró lény.

Szeress úgy mind az eső, táplálj vele arra érdemest, s érdemtelent egyaránt, kapjon áldásodból minden, s mindenkit, akit csak elérhetsz!

A tanító, is ezt várta el a tanárjától! A felnőtt a felnőttől! A serdülő a serdülőtől!  S ez az, amiben mindannyian adósai vagyunk leendő gyerekinknek, unokáinknak, akiktől kölcsön kaptuk megőrzésre ezt a Földet!

Szeress úgy, ahogy csak a gyerekek tudnak!  Feltétlen együtt érzőn, maradéktalanul, őszintén!

S, ez a feltétlen szeretet, ami olyan mind egy nagycsalád, szülő, gyermek, rokon, s barát, már alkotni tud egy szerető közösséget!

Ezek a szerető közösségek összekapcsolódva, már adni tudnak, egy szeretettel teli falut, várost, országot, kontinenst!  Meg tudják alkotni a szerető Földet, az Igaz Szeretetteljes Anyaszívű földet, hogy Gaia Földanyánk végre büszke lehessen Ránk!

S, akkor ki fog derülni erről a hideg, végeláthatatlan, ismeretlen, titokzatos Univerzumról, hogy milyen is igazából!

Aki Ilyen gondoskodó Anyával látott el minket, az nem lehet, sem rideg, sem érzéketlen, de legfőképpen nem arctalan! Hiszen vigyázó tekintetével, felénk fordulva, végtelen sokszor ad lehetőséget a szerető megbocsátással, megértéssel teli újrakezdésre!

Váljunk járatossá az állandóan megbocsátó szeretetben, az

                     Szeretet Társadalmában

S végül szeress úgy, ahogy Isten rád bízta, a legkedvesebb időtöltését, hisz mindig ezzel foglalkozik!

Szeress úgy, mind, ha oda sem figyelnél, ez a legtermészetesebb, amit tehetsz!

Minden tetted foglalja ezt magába, s tudd, bármilyen is az élet, bármilyen sok is a keserű tapasztalat, ennek ismerete nélkül nem érünk semmit!

A szeretet mindig őszinte, s általa a társadalom is őszintévé válik!

A Szeretet Társadalma, Möbius Mester szalagjának csodálatos bemutatója.

Az Egység Bölcsesség Tökéletességének univerzális megtestesülése, melyben egyszerre vagyunk Istenek és Emberek!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.