Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


melynek igazi értékét az utókor ítéli meg!

 

A bölcsesség megjelenése mindig áldás az emberiségnek, a társadalomnak, s áldás külön az egyénnek is! A bölcsesség nem egy olyan dolog, aminek utána kellene járni, vagy valami olyan dolog lenne, amit el lehetne sajátítani!

 

A bölcsesség a jelenségek eredeti természetének felismerése, úgy ahogy azok közvetlen módon megtörténnek, s ezek teljes bizalommal történő elfogadása a maga teljességében.

 

A természet eredeti állapota a bölcsesség, minden egy, egy minden! (a Tabula smaragdina, Szív sutra).

 

A mai kor embere számára sok esetben nem beazonosítható ez a „fogalom „.hiszen nem veszi figyelembe, jelen korunk rövid távú, anyagi elképzeléseken alapuló nézőpontját, helyette időtálló azonosságokon keresztül világítja meg a lényeget!

 

Talán, legjobban egy olyan nézőponttal tudnánk jól beazonosítani, melynek megannyi szeme, lát a tér s az idő több lehetőségére egyszerre!

 

A bölcs ember hajdanán filozófiai megfigyelésekből kiindulva, alkotta meg nézőpontját, szemben a korunk tudományos beállítottságú szakemberével!

 

A bölcs a természet megfigyelésével, olyan átfogó ismeretanyagra tett szert, melyek korlátok felállítása nélkül tudott természetes módon feleletet adni a kérdezőnek. Tudása magyarázkodás nélkül épült be a kérdező tudatába, egyszerű módon.

 

Nézzük mi a jellemző egy szakemberre?

 

Ő úgy gondolja, hogy az apró részletek, megismerésében van a megoldás. Elképzelései szerint, ha alaposan, minél apróbb részletekre bontja vizsgálódása tárgyát, akkor a végeredmény tökéletesen fogja tükrözni a valóságot! Azt azonban már tudjuk, hogy a felbontás lehetőségének soha sincs vége!  Aki ezt az utat választja nézőpontjának, nyugvópontot soha nem talál!

 

Mutassuk be ezt egy példán keresztül!

 

Célunk az, hogy a bölcsesség nézőpontját összehasonlítsuk a minél aprólékosabb szakszerű megfigyeléssel!

Kezdjük az utóbbival!

 

 Esetünkben vizsgáljunk meg két embert!

 

 Ez a két ember nem ismeri egymást, nincsenek semmilyen kapcsolatban sem egymással. Ez ugyan nem lényeges, de megjegyezhető.

 

Eljárásunk alatt egy teljesen szenvtelen vizsgálati módszert fogunk alkalmazni, melynek keretében a megfigyelhető külső jegyek lesznek azok a körülmények, amelyek alapján fogom kialakítani véleményemet! Diplomatikusan, részlehajlás nélkül fogok eljárni, s kizárólag ezek alapján fogom elkészíteni a végső megállapításomat!

Lehetséges, hogy a minél aprólékosabb, pontosabb vélemény kialakításához, még egy adatlapot is fogok készíteni!

 

A kezdeti diplomatikus, teljesen merev helyzetet azzal lehetne egy kicsit életszerűbbé varázsolni, ha a megvizsgált személyek egyike, mondjuk egy ismerős, vagy barát lenne, a másik pedig Én lennék!

Ez már egy egészen más szituáció lenne! Míg az első esetben személyes érintettségem nem akadályozott meg abban, hogy csak teljesen felszínesen döntsek, ami az adatok kisebb mennyisége miatt is rövidebb időt vett igénybe.  Úgy a másik esetben a megfigyelt személyek bizalmi helyzete s az információk sokkal részletesebb, mélyebb lehetősége, egy belsőbb, intimebb eredményt fognak felmutatni.

Akkor, hogyha saját magamat is vizsgálom, sokkal színesebb, részletesebb „anyagot” fogok majd figyelembe venni a végeredmény kialakításánál-mert, úgy gondolom, magamat sokkal jobban ismerem!

 

A különbség a szemléleti mód sajátosságában rejlik!

 

Magamról teljesen egyedi, belső információkkal is rendelkezem. Ugyanez nem mondható el – akár ha egy barátról is van szó- egy másik emberekről, akivel csak ritka találkozásaim alkalmával vagyok együtt, s csak felületes benyomások által rendelkezem információkkal.

 

Nézzük, ebben a második helyzetben hogyan játszódik le egy ilyen képzeletbeli összehasonlítás.

 

Először is az alaki összehasonlítást teszem meg! Anyagi összetevőink azonosak, melyek fizikai testünket felépítik. Különbséget, azonosságot a súly, az alak, az arányok értelmében tudok majd megállapítani!

A különbség akkor mutatkozik meg, amikor a másik embertársamat, egy külső megjelenésként azonosítom be! Számomra Ő csak akkor létezik, mikor alkalomszerűen látom, vagy emlékszem rá.

 Nincs azonnali, közvetlen, állandó információm, az Ő létezéséről! 

Érdekes módon, minden magyarázat nélkül, olyan különbözőséget élünk meg, s fogadunk el ilyen esetekben, amit nem kell senkinek megmagyaráznom!

Ő nem azonos velem! Ez teljesen természetes, s ezt nem kell senki előtt bebizonyítanom!

Esetleg, ha felmerül bennünk, hogy Ő is ugyanolyan ember mind mi, úgy azt látjuk, hogy a megállapításunk akkor is helytálló! Nincs tévedés, vagy ha van az elenyésző!

Ám, abban az esetben, ha a vizsgált személy Én magam vagyok, személyesen rólam van szó, úgy a vizsgálódásom iránya megfordul minden tekintetben!

Inkább befelé fogok fordulni. Intimebb lesz a kapcsolat, és sokkal körültekintőbben fogok fogalmazni, véleményem sokkal lojálisabb, sokkal árnyaltabb lesz! Azt szokták mondani:

 

„belőlem csak egy van, Ő belőlük, pedig 6 milliárd. Jogos, hogy azt védem, ami a ritkább!

 

Úgy néz ki a külső világ lényegesen egyszerűbb – megítélésünk szerint -mint gondolnánk!

 

      Én nem vagyok azonos a többivel!

 

Tehát, elkezdtünk egy megfigyelési helyzetet elemezni, abból a szempontból, hogy egy vitathatatlanul tökéletes eredményt hozzunk létre, mely teljesen helytálló végeredményt mutat szakszerűen, mindent a legapróbb részletekig kielemezve!

 

De azt is látnunk kell, hogy a nézőpontunk- hogy különbséget teszünk Én és egy másik ember között-, megakadályoz bennünket abban, hogy teljesen egyenlő mércével tudjunk mérni!

 

Hogyan tudjuk áthidalni ezt a képzeletbeli különbözőséget?

 

Miként tudom azt bebizonyítani, akár még magamnak is, hogy nincs különbség ember és ember között?

 

Miként tudom azt bebizonyítani, akár még magamnak is, hogy nincs különbség két ember között, még akkor is, ha az egyik Én magam vagyok?

 

Beláthatjuk, olyan fal emelkedik kettőnk közé, mely első ránézésre szinte megoldhatatlan látszik!

 

Próbáljuk meg, egy olyan módszert, melyet eddig lehet nem, sűrűn követtek az emberek!

 

Legyen ez egy bölcseleti nézőpont, egy olyan jellegű megfigyelés, mely a legfőbb igazság a Minden1 szemszögéből adja meg a válaszokat!

 

Próbáljuk meg!

 

Ha nem tudom az igazamat bebizonyítani a különbözőségek figyelembe vételével, akkor meg kell, tudjam mutatni az azonosságok alapján, eldöntve egyezőségünket!

 

Vizsgáljuk meg, miben vagyunk azonosak.

 

Menjünk végig minden egyező összetevőnkön! S ha a végére marad valami, ami nem stimmel, akkor megállapíthatjuk, hogy nem volt sikeres az egyeztetésünk!

 

Kezdjük tehát!

 

Az anyagi összetevőink azonosak. Majdnem tökéletesen ismerjük az emberi testet, természetesen itt a fizikai formára gondolok! Vannak fehér emberek, sárga emberek, néger emberek. Sokféle ember létezik, hiszen vidékről, vidékre menve azt tapasztaljuk, hogy két egyforma embert nem lehet találni! Még kinézetre sem!

 

Várjunk csak, mi is volt a célunk! A célunk az azonosságok bemutatása volt!

 

Menjünk tovább!

 

Ahány ember, annyi szokás! Szokták mondani! Tényleg, az emberek annyira különbözőek, hogy szinte csak ennek látjuk a jeleit!

 

Mindenki máskor, más helyen született, más időben, s mindenkinek más volt a mamája, papája!

 

Belátom ebből semmi azonosság nem fog kicsendülni, hiszen ahogy alaposabban megvizsgálom a problémát, nem hogy az egyezésre sikerülne minden esetben példát találnom, hanem azt kell, mondjam semmi egyező, sincs az emberekben! De semmilyen szinten sem! Mások a személyiségi jegyek, mások a viselkedési formák, másféle tulajdonságokkal!

 

Teljes a csőd!

 

Minden másként alakult!

 

Szerettem volna azt az eredményt kapni, hogy mindenki egyforma. Ehhez képest azt kapom, mindenki más!

 

            Mindenki más! Ez lett a végső megállapításom!

 

             Mindenki más, mindenki más, mindenki más!

 

                  Itt a végeredmény, mit kezdjek vele!

 

                                          Hoppá!

 

                          Megvan! Hurrá, ez az!

 

    Egyezőségeket kerestem, s mi lett belőle Mindenki más!

 

           Mindenki, mindenki, mindenki, mindenki más!

 

                   Meg van a teljes, tökéletes végeredmény!

 

      Az emberek a különbözőségükben azonosak egymással.

 

                    Mindenki mindenkitől különbözik!

 

                   Az emberek vélt különbözőségükben azonosak

 

          Íme, a hétköznapi kvantumelmélet!

 

Azt bizonyítottuk be, hogyan néz ki egy elmélet a szakember és a bölcs szemléletében!

 Egy konkrét eredményt szerettünk volna kapni, egy jól körülhatároltat, s kaptunk valamit, ami sem nem konkrét, sem nem teljesen más, s furcsa módon nem is egyértelmű.

 Kicsit bizonytalanok vagyunk, el kellene döntenünk, hogy ilyen végeredmény szerettünk volna kapni

 

Hát?

 

Itt jutottunk el egy igen érdekes felfedezéshez! Mely megtestesíti a jelenségek alaptermészetét közvetlen módon!

 

Azt mondják: amilyen az adj Isten, olyan a fogadj Isten!

 

         Amilyen a kérdés, olyan lesz, a válasz is!

 

         Szerettük volna bebizonyítva látni a Minden 1 fogalmát! S ím, hogy megkaptuk, s nem tudunk vele mit kezdeni!

 

         Ez a tökéletes kvantum bölcsesség!

 

A kvantum jelleg alapja a térszerűség, konkrét behatárolható helye nincs. Valahol ott kell lennie benne!

 

Ez mutatja a dolgok igaz természetét!

 

A térszerűséget!

 

Ilyen az anyag is!

 

Amint egyre apróbb és apróbb elemekre bontjuk, s már azt hittük kisebb részekre nem lehet bontani, hirtelen megjelent a részecske helyett, egy nem anyagi, hanem energia tulajdonság, mely minden átmenet nélkül vette át a vizsgálat tárgyának helyét!

 

Ilyen az anyag kvantum tulajdonsága, amely Mőbiuszi tulajdonságokat hordoz magában!

 

Nem ezt kerestük, de ezt találtuk!

 

Kerestünk az életünkre nézve egy fix, kiinduló pontot, s kaptunk helyette valamit, ami egészen más!

 

Ilyen minden dolog, amit kaphatunk az élettől!

 

 Megfogalmazunk egy kívánságot, s a válasz sok esetben nem arra válasz, amire gondoltuk!

Kerestük a végső anyagot, megkaptuk az energiát!

 

Mindig szeretnénk találni valamit, ami hasonlít arra, amit vártunk, s az nem fog igazolni minket!

 

Nagyon úgy néz ki valami egészen mást, akar nekünk megmutatni a Teremtő!

 

Minden másként alakul mind, ahogy elképzeltük!

 

Mindig más a válasz, mind, amire rákérdeztünk!

 

Megannyi konkrét kérdés, s megannyi kvantum válasz!

 

Vagy a kérdéssel van baj, vagy a válasszal!

 

A megoldás csak egyféle képen lehetséges!

 

Úgy, hogy a felelet mindig egy valamire adja meg a válasz!

 

A kérdések lehetnek különbözőek!

 

De a válasz csak egy lehet!

 

S ez a válasz: a szeretet!

 

  A szeretet semleges. Nincsen polaritása. Nagyon magas frekvencián rezeg. Energiájának nincsen tömege, és egy olyan spirituális és mentális szinten van, ahol létezése a szemlélő akaratától függ. (Idézet –Hórusz Szeme)

A szeretet megítéléstől és elfogadástól mentes! Hiszen nincs szüksége arra, hogy létezését bebizonyítsa, hisz nélküle nem létezik semmi!

 

         Olyan magas rezgése van melyet, egy csak önmagára figyelő ember önzése nem vesz észre! A szeretet nem a különállásról szól, hanem az összetartozásról!

 

A legnagyobb szám az 1, hiszen a teremtés, a világmindenség egy!

 

Ennek belátása adja a megoldást, a hétköznapi, az ünnepi, az általános, a relatív, az abszolút kvantum megértéséhez!

Előtted a lehetőség, felismerni s megvalósítani azt, amire születtél!

 

                                Éld át, hogy Isten vagy!

 

   Sarva mangalam ast!

 

 

 

Minden egy és az egy minden.

 

 A tudat egy, s egy a tudat!

 

Ilyen körülmények között a kettő egyrészről nagyobb mind az egy, de abszolút értékben kisebb!

 

Itt jelentkezik a kvantum természet!

 

Minden dolog megjelenésében az egy, a mindenség alapja. Önmagában foglalja az összes ismeretet számalaki formában!

 

 Ettől kezdve minden szám, s rajta keresztül minden más dolog is kvantum tulajdonságokkal rendelkezik!

 

Ki gondolná, hogy a matematika eredeti megjelenése kvantum jelleget ölt. Ez az!

 

A matematika alaphelyzetben kvantum tulajdonságokkal bír!

 

Ha az alap kvantum jellegű, akkor az összes olyan tudományág mely kapcsolódik a matematikához – a felépítmény -, nos, az is kvantum tudomány lesz!

Tehát kvantum fizika, kvantum kémia, kvantum geometria… stb.!

 

Ergo minden tevékenység kvantum tevékenység!

 

         Így bizonyosodik be az ember kvantum természete is!

 

Tehát eddigi munkáink mind kvantum tevékenységek voltak!

 

Az út melyet elhagytam, melyet járok, melyet járni fogok mind kvantum út lesz!

A tudat egy, s egy a tudat.  Tehát az egy nem csak tudat, hanem kvantum is! Ergo a tudat a kvantum! Ez így is helyes!

 

A tudat helye a szívben van! A szív a tudat s az kvantum is!

 

Minden a szívben játszódik le!

 

A szív a test középpontja!

 

Minden és mindenki a középpontban van!

 

Senki nem reked kívül!

 

A teremtő megteremtette a jelenség világot. S mivel a teremtő a szívben lakozik, így az egész jelenségvilág a szívünkben él!

 

S ha a szívünkben van a jelenségvilág, és a jelenségvilág mindennek az otthona, akkor minden ember a szívemben él! S Én mindenkinek a szívében élek!

A teremtő megteremtette az embert saját képmására.

Tehát minden ember hordja önmaga szívében a Teremtőt és az összes embert!

 Ha minden és mindenki a szívemben él, a szívünkben él, akkor mindenki és minden 1!

 

 Ez az együttérzés igaz formája!

 

 Az egyedüli igazság tehát, hogy Minden 1 a Kvantum!       

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.