Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Feltételekhez Kötött Függő Keletkezés

A Feltételekhez Kötött Függő Keletkezés

Mottó:(a világ rendje)

 

Ez a fogalom talán az a rendszer mely úgy hatja át egész életünket, olyan magától érthető módon, hogy teljesen természetesen simul bele a mindennapokba, anélkül, hogy valaha valaki feltette volna azt az egyszerű kérdést: hát te hogy kerültél ide! Olyan észrevétlen marad, hogy jelenléte senkinek fel sem tűnik! Nincs róla semmilyen információnk, hiszen nem tudunk róla, hogy észre kellene venni! Mivel az ember egész életében a legtöbbször ezzel a befolyásoló tényezővel találkozik, akkor lenne valami furcsa érzésünk, az tűnne fel, hogy valami hiányzik! Mint, egy név nélküli nemes ember, egy szürke eminenciás, akit mindenhová beengednek, a Feltételekhez Kötött Függő Keletkezés (a későbbiekben F. K. F. K.) mindenhol jelen van. A hétköznapok, az ünnepek, az ismert és ismeretlen dolgok egyenként, s külön-külön is, egyáltalán minden jelenség magán hordozza a lenyomatát ennek a „nélkülözhetetlen figurának”!

No de, ne méltassuk tovább, nézzük meg közelebbről miért is fontos vele megismerkednünk alaposabban, mi teszi őt ennyire nélkülözhetetlenné, s mitől annyira rejtőzködő, hogy eddig nem is törődtünk vele!

Mint az élet alapvető dolgaiban már megfigyelhettük, a F. K. F. K.-nél is problémás a kiinduló pontot megtalálni! Eddig nem is kerestük, a most, meg valaki azt mondja, hogy figyelni kell rá „mert mindenért Ő a felelős”nos, szép kis feladatot kaptunk a nyakunkba! Most hogyan tovább!

De mielőtt nekiállnánk a keresésnek, próbáljunk megismerkedni vele annyira, hogy a fogalmat, amit takar, fejtsük ki, értsük meg!

A Feltételekhez Kötött Függő Keletkezés!

Négy szó, mely külön-külön nem alkotnak nagy riadalmat, ha megjelennek! Azonban ebben a sorrendben, így egymás mellet állva, igen csak komoly erőt sugároznak!

Négy szó mely általánosságokat takar. S nem olyan speciálisak, hogy meg kellett volna jegyeznem, ha találkozom velük!

·         Az első alkotó eleme: a „Feltétel”, feltételek! Mit takar maga a szó! Egy szabályra hívja fel a figyelmet, egy feltétel, mely ahhoz szükséges, hogy a rendszer működhessen! Igaz ez a kritérium mind a négyüknél megvan! S talán ez a körülmény az, ami egymást erősítve adta nekik, ezt a veleszületett magabiztosságot, amit sugallnak! Feltétel! No, és hol van a szabadság! Miért, nem lehet csak úgy, szabadon csinálni mindent? Tehát ahhoz, hogy az általunk kívánt rendszer felálljon, az elején mindjárt egy feltételnek kell teljesülnie! Egy rendszer, egy feltétel! Olyan, mint ha egy prés alatt lennénk!

·         „Kötött”! Na, tessék! Itt van mindjárt egy másik, kőkemény fogalom, egy szikla keménységével! Van egy valami, maga a szabály eleje: egy feltétel, s utána mindegy mozdony után az első kocsi, szoros megalkuvás nélküli kapcsolatban”kötötten” jön a többi elem is!

·         a „Függő” viszony talán már úgy tűnhetne mind ha, túlhatározás lenne! S itt van a becsapás! Itt lelhetünk rá az első szabadságra utaló jelre! A függés, egyik vége mindig szabad! Eljött a mi időnk! Ki is léptünk a térbe!

·         Melyet megkoronáz a „Keletkezés”, a születés, az új elindulása, a szabadság!

 

Így együtt ez a négy szó, külön-külön is értelmezve, egy olyan összetettséget mutat, melyre

Első, ránézésre is nem gondoltunk volna! Kötöttség és szabadság! Együtt, egy törvényben! Ez inkább hasonlatos az élet dolgaira! S még az is „olyan életszerű, hogy amit érzésre az elején nagyon komolynak, nehéznek, hivatalosnak gondoltunk, arról a végén kiderül, hogy egy ajándékot is hozott nekünk! Amit át is ad mosolyogva!

Tehát, van egy szabályunk, mely komoly, s játékos, titokzatos is egyben, s valamiért, alapjaiban hordozza magán minden jelenség természetes jelegét úgy, hogy közben rendben mennek a dolgok, de a szabadság látszata sem sérül! Mindenki jól járt, mindenki kapott valamit!

            Van egy fogalmunk, s ennek a működését szeretnénk megérteni!

A puding próbája az evés! Vizsgáljuk meg miként, miként ismerhetjük meg titokzatos „irányítónkat”

            Kezdjünk neki!

Ha nem tudjuk beazonosítani mikor, s hol indul el az ő „munkája”, egyszerűbb, ha elfogadjuk azt a lehetőséget, hogy minden pillanat azonos lehetőséggel bír. Ezért, abban a pillanatban indítsuk el vizsgálódásunkat, amikor mi magunk készen állunk, a nagy „utazásra az ismeretlenbe”!

Én vagyok a megfigyelő, s lehetőségem van arra, hogy megfigyeljek valamit, vagy valakit. Lehet ez a dolog az élet bármely területe, teljesen „mindegy”! Bármi is kerüljön érdeklődésünk fókuszába, az nem fogja befolyásolni az alkalmazandó módszert, s nem hat ki az eredmény megítélésére sem!

 No de ahhoz, hogy elkezdődhessen a procedúra, a megfigyelőnek, „saját magamnak” a helyzetét, mind résztvevőét is, vizsgálnom kell! Mind olyannak, aki szerves része a teljes rendszernek, saját magammal kapcsolatban is tisztáznom kell a körülményeket, hogy jutottam el abba a helyzetbe, hogy részese lettem ennek a rendszernek! Először is a legfontosabb körülmény, amely lehetővé tette az én részvételemet ebben a helyzetben az, hogy meg kellett szülessek! De azelőtt, hogy én megszülettem volna, a szüleimnek is meg kellett ismerkedniük egymással!  Rengeteg randevú, a családok beleegyezése, rengeteg írott és íratlan szabály beteljesedése kellett ahhoz, hogy egy csodálatos beteljesedés következzen…(természetesen ez a sor nem áll meg csupán a szülőknél…)

Az unalomig lehetne sorolni azokat a feltételeket, s a feltételek feltételeit, melyeknek szerencsés összejátszása kellett ahhoz, hogy az én megfigyelői státuszom létrejöhessen! Bonyolult a helyzet!

Ez nem lesz egyszerű, hiszen ennek az egy körülménynek a beazonosítása is annyi energiát, annyi szervezést, annyi körültekintést igényelt, amit nehezen lehetne szavakba önteni, s megtörténtét, szinte lehetetlen csupán a véletlen számlájára írni!

Mindjárt az elején, mielőtt még belemelegedhettünk volna, már belecsöppentünk a dolgok kellős közepébe! Szép lassan akartuk elkezdeni a dolgokat! Alaposan, minden lépésre odafigyelve!  S mi lett belőle? Egy szempillantás alatt egy piaci forgatag közepébe kerültünk, s azt kell észrevennünk, elkapott a dolgok határtalan áramlása, benne vagyunk a helyzet közepében!

Úgy tűnhet azon nyomban kicsúsztak kezeink közül az irányítás szálai, de ne ragadjunk le, vegyük fel a közvetlen kapcsolatot az eseményekkel, legyünk természetesek!

 Haladjunk tovább!

Tehát amennyiben elfogadjuk a megfigyelő személyének jogosságát, el kell, hogy dönteni miként, milyen módon végzem el a megfigyelést!

Nem kívánom elnagyolni az alapok lerakását, de ha nem akarom, hogy elvesszen a figyelem, néha nagyvonalúan lépnem kell egyet, bízva abban, hogy felvetéseimet helyesen követve ugyanott tartok, mint az, aki megpróbál megérteni engem!

Amennyiben felsejlett mennyire szerteágazó a feltétel rendszere a megfigyelőnek, úgy könnyű belátnunk, hogy a megfigyelés eszközének is ugyanúgy, ilyen összetett, bonyolult, szerteágazó a megvalósítási útja.  A tárgyak, és az őt megtervező és elkészítő embernek, valamint a vele kapcsolatban lévő minden személyeknek és tárgyi feltételnek, anyagi és nem anyagi összetevőjének egyaránt ugyanennek a feltételrendszernek kell, hogy megfeleljen!

Megvan tehát a megfigyelő személy, s a megfigyelés eszköze is! Ezután kell következnie a megfigyelés folyamatának, mint lényegnek az elvégzése!

A megfigyelés folyamata, abban a pillanatban, amikor felmerül, mint körülmény, azon nyomban visszamutat, a vizsgáló személyre, s az eszközre egyaránt!

Egy érdekes folyamatot figyelhetünk meg! Ez pedig az a körülmény, hogy már a feltételek felállításának pillanatában az, amit vizsgálni akarok, s amivel vizsgálok, s maga a folyamat is, egy szerves egységet alkotnak, s így azok nyomban visszamutatnak az alapra, a folyamatra, s a kívánt eredményre, egyaránt!

Olyan mintha maga az eljárás feltérképezése lenne a cél, s nem pedig az, amit célul tűztem ki!

Minden egyszerre születik meg!  A megfigyelő is csak akkor válik megfigyelővé mikor munkába áll! Ez vonatkozik a tárgyra és a célra egyaránt!

Anyának is csak akkor nevezhetünk valakit, ha már megszületett a gyermeke! Anyának, s gyermeknek is csak akkor van létjogosultsága nevezni valakinek magát, ha ezek a feltételek szerves egységben, egy időben teljesülnek!

 Ha belegondolunk abba a képtelen lehetőségbe, hogy csak egyetlen ember létezne a mindenségben, akkor felmerül a kérdés, érdemes lenne-e egyáltalán valamiféle kommunikáció, érdemes lenne-e ennek az egy értelmes lénynek mindenféle megjelenése! Nem! S azért nem mivel ugyanazokkal a minőségekkel találkozna itt a jelenségvilágban, mint a meg nem nyilvánult szférában! Ezért, hogy itt is egyedül legyen annak, nincs értelme, nem hordoz magában tanítást, tapasztalatot! Elmondhatjuk tehát, hogy amint a megkülönböztetés megjelenik, úgy abban a pillanatban minden látszólagos alkotó elemnek, minden összeillő, és nem össze illő jelenségnek szerves egységet kell alkotnia ahhoz, hogy az eredeti felvetés teljesüljön, legyen az bármilyen szabadságfokú! Magának a megnyilvánulásnak, az Isteni színjátéknak is csak akkor van értelme,

Ha az EGY megjelenik MINDEN EGY- ként!  

Minden visszamutat keletkezésének feltételeire, s ugyan ez vonatkozik minden elemére is annak ami, vagy aki vizsgálódni akart!

Nincs semmi, ami önmagában egyedül, minden kötöttségtől, minden kapcsolattól mentesen, olyan „igazi szingliként „tudna létezni, amire a mi mostani világunkban annyira sokan törekszenek!

Visszatérve az eredeti mederbe:

A megfigyelő, a megfigyelés eszköze s a megfigyelés tárgya csak a cselekvés folyamatának elindulásakor váltak résztvevőkké, mint látszólagos különálló elemek, de a megvalósult eredmény, a cél érdekében ezek egy szerves egységet alkotnak!

A cselekvés hozta létre a kapcsolatot, Feltételekhez Kötött Függő Keletkezésként!

Tehát a cselekvés, a jelenségek hozzák létre a világ rendjét, a F. K. F. K.-t!

Mennyire érdekes az a körülmény, hogy a vizsgálatban résztvevő „elemek”különböző minőségei a feladat elvégzése során egybeolvadnak, s egy szerves egységet alkotva hozzák létre a végeredményt!

Attól függetlenül, hogy ennek a rendszernek az egyik eleme egy élő intelligens emberi lény, a másik összetevője, egy anyagi természetű, de már személyes tulajdonságokkal nem rendelkező eszköz, s a harmadik alkotó része, egy teljességgel határtalan fogalom! Azonban, csak így együtt tudnak működni mind alkotó közösség! Mennyiségeik, s minőségeik is csupán egymás kiegészítői lehetnek, s mégis megítélésük, egymás megléte nélkül teljességgel lehetetlen!” A megfigyelő, a megfigyelés eszköze és a megfigyelés tárgya, valamint maga a folyamat viszonya kell ahhoz, hogy az események elinduljanak! Egyedi működésük, feladatuk, a kezdetekkor különbözőek, ám a végső eredmény elérése érdekében nélkülözhetetlen az együttműködés, az egymásra figyelés!

 Milyen lehetősége van egy egységnek abban az esetben, ha alkotó elemeik egymásra hangolódva, egymást kiegészítve, de mégis egymás „szabadságának fenntartásával” együttműködnek!

Megvizsgáltuk a megfigyelés minden összetevőét, s ezután nem marad más, mint a megszületett eredményt a lehetőségekhez, vagy az emberi elfogadási rendszeréhez képest osztályozzuk!

Descartes adta meg a válaszok lehetséges variánsait a nyugati ember számára! Szerinte a jelenségekre, együttműködésekre adott válasz

Lehet: igen,

Lehet: nem,

S lehet igen is, meg nem is!

Ezek a lehetőségek azonban nem hordozzák magukban a teljes választ, minden lehetőséget! Hiszen a kör nem zárult be!(Mőbiusz)

Nagardzsuna a nagy indiai bölcs és gondolkodó, aki felismerte a dolgok és jelenségek igaz természetét, ezt a felsorolást még megtoldotta a negyedik:

„a sem nem igen, sem nem nem „választási lehetőségével!

Összegezzük, egy pillanatra az eddigi elért eredményeinket!

Elkezdtük vizsgálódni! A kutató elme a tapasztalható világot meg akarja magyarázni! Ha már nincs lehetősége mindent befolyása alá vonni, magyarázatokkal akar szolgálni az Őt körülvevő eseményekről! Szemlélete egy intelligens elme világlátása! Ezt az intelligenciát keresi, s véli felfedezni abban az eredményben, amit majd kapni fog! Eljárása szerint számba vesz, analizál, elemez. Ennek eredményeként a kapott lehetőségeket, a maga intelligens módján megpróbálja formába önteni!

Tehát van a „háromtagú vizsgálati módszer” a megfigyelő, a módszer eszköze, s a módszer tárgya, a megfigyelt objektum, s ezek munkába állása maga a megismerés folyamata! A kapott eredmény négylépcsős minősítése újabb variánsokat teremt a dolgok igaz természetét illetően! Ezt alaposabban szemrevételezve beláthatjuk, mi indítja el az események folyamát! Mi az, ami elkezdődött, s mi az, ami folytatódik, s mi az, ami a folytonosságot biztosítja!

·         Látszólagos ellentmondást lehetne felfedezni abban a körülményben, hogy nem az „idők kezdetétől” kiindulva kezdtük el a vizsgálódást! Már, mint, hogy akkor nagyon… nagyon régen más lehetett a történet maga! Lehetett más, ami a történetet illeti, lehetett más, ami a szereplőket illeti, lehetett más maga az akkori intelligens lény, de ami a folyamatot érinti, nos, ez „azóta” változatlan!

De térjünk vissza a kapott eredmény vizsgálatához! Ennek szemrevételezése után, többféle

 Elfogadási lehetőségek mutatkoznak!

Abban az esetben, ha a dolgok „rendben” mentek, mennek, az eredmény pozitív, sikeres, mindenki számára haszonnal jár, az elképzeléseknek megfelelő eredményt kaptunk, akkor helyesnek ítéljuk meg a módszert, az eszközöket az eljárást, s egyáltalában minden rendben van! A további tevékenységünk arra fog irányulni, arra törekszünk majd, hogy a jövőben ez lehetőség soha ne változzon meg, mindig maradjon így! Mindig ilyen sikeresek, boldogok…, jók legyünk, s akarunk is maradni! A siker íze mindenkinek „édes”! Jó ez így, és kész! Ez a Descartes féle igennek felel meg!

A második lehetőség, amikor a válsz a „nem”, már bonyolódik a helyzet! Összekuszálódnak a szálak! A válasz a megszokott sikerszéria megváltozására lesz! Az emberi elme beindul, s hirtelen nagyon sokféle alternatív lehetőség jelenik meg csak, hogy a régi rend fenn maradhasson! Hiszen senki sem szereti azt, ha visszautasítják! Ám sokszor nem is arról van szó, hogy megszakadt a kapcsolat, megszakadt a győzelmi sorozat, hanem inkább arról, hogy az adott válasz ebben a formájában nem felel meg a partnernek, vagy a Mindenségnek, a kapott eredmény nem tükrözi a kezdeti elvárásainkat! Valami hiba csúszott a rendszerbe! Újabb variánsok születnek meg, tárgyalásra van szükség! Más hogyan kell egyezségre jutni! Ebben a lépésben már megmutatkozik a „több nap, mint kolbász „lényegi tanítása! A sikerért meg kell dolgozni, ezt érezzük, s meg is teszünk mindent a siker érdekében! Ha el is fogadjuk az ideiglenes kudarcot, de arra törekszünk, hogy a csorbát minél előbb kiköszörüljük!

A harmadik kölcsönhatás, lehetőség már bizonyosan más mozgásokat indít el magában a „hármas egységben” is hiszen, felmerül az esetleges széthullás lehetősége! Ez mindenhogy a töretlen emelkedés végét jelenti, hiszen a kapcsolat krízis helyzetbe került!  Választás előtt állunk! Olyan változtatásokat kell végrehajtanunk, melyek az alap megváltoztatására hívják fel a figyelmet! Elkezdtünk vizsgálni valamit, s a vizsgáló maga, s lehetséges maga az eszköz is kérdésessé válik, s az eredmény furcsa viszonyba került az elvárásainkkal! A kezdeti meredek emelkedés, majd az, ezt követő lassabb már görbülő fejlődés a tetőpont elérése után szintén görbülő, de már lefelé ívelő lassan lendületbe jövő „hullámvasúthoz” hasonlatos jelenséget produkál! Ilyenkor érezzük azt, hogy le kell vonni a megfelelő tanulságokat, s meg kell hozni a válaszlépéseket, hogy a régi dicsőséges eredményeket újra”hozni” tudjuk! Az igen is, meg nem is válasza, ilyen szempontból az események általunk történő ellenőrzésének a végét jelenti!

Az eddigi jelenségek, mozgások figyelembe vették a kíváncsi tekintetek érdekeit is!

A negyedik, s talán ilyen szempontból a legérdekesebb, s legfontosabb válasz:

„Sem nem igen, sem, nem Nem!” Lehetősége lesz!

A válasz, az eredmény már egy új, ha úgy tetszik „dimenziót nyit meg, melyben az eddigi tevékenyen résztvevő, irányító, elfogadó státusa megváltozik! Nem Ő mozgatja a bábokat, hanem esetleg Ő változik bábbá!

Mi van? Fogalmazódik meg a kérdés! Ez aztán elgondolkodtat mindenkit!

Hogy is van ez! Elkezdtünk egy mindenki hasznára szolgáló együttműködést, mentek a dolgok a maguk útján, mindenki megtalálta a maga számítását, a maga helyét! S egyszerre csak elkezdtek romlani a dolgok, s a végére itt maradt valami, amit egyáltalán nem értek! Amíg sikeres voltam, minden jól ment nem voltak problémák! Teltek, múltak az idők, s tessék most olyan helyzetbe kerültem, hogy nem találom a jó választ, nincs a kezemben „a jó ütő kártya, a Jolly Joker”! Mi történhetett, mit és hol rontottam el? Bizony ez a történet az ember életében többször is megtörténhet, megtörténik! Házasságok, ismeretségek, munkák, sport, mind mutatja, már átélte az ilyen típusú eseményeket, változásokat! Érdekes módon a sikert mindenki természetesen fogadja, a problémákat, az esetleges sikertelenséget mindenki valami olyan „természetellenes” dolognak véli, ami csak a hiba számlájára írható fel! Azt sugallja, ha legközelebb kellő körültekintéssel járok majd el, a sikertelenség elkerül!  Ezzel a lehetőséggel senki sem szeret szembenézni! Pedig…

Tehát a dolgok kicsúsztak az irányításom alól, s az ezután következő események nem irányítója, hanem elszenvedője leszek! Nem tudok semmilyen hatással lenni az elkövetkezendő eseményekre, s csak végignézem, mint utazó a vonat ablakából a tájat, hogy mi történik velem! Természetesen ez érzékenyen fog érinteni engem, nehezen tudom majd ezt elfogadni, feldolgozni! Ha szerencsém van, s felismerem, hogy ezen az életszakaszon”legjobb, ha minél előbb túl leszek”, akkor felismertem a lehetőségeimet! De sokan nem így teszünk, hanem ha úgy tetszik „sárig isszuk a forrást”!

Ez a „Negyedik lépés” a legfontosabb, az ember életében, ami megtörténhet vele! A „nemszeretem” megoldás, amikor az ember nagy „természet átalakító szellemisége” igazán próbára van téve! Nem hiába, nincs benne sok tanításban! Ez egy népszerűtlen dolog, senki sem szereti még csak felvetni sem! Elszenvedni még inkább nem! Ez van! Ilyen az élet!(megannyi közhely!)

Az alapot illetően tehát ennyi az, amit az események elindításához, a létforgatag elindításához tudnunk kell!

Amennyiben ezt a z összetett követelmény rendszert egységében megértjük, úgy az után már nem szükséges újabb feltételeket megértenünk ahhoz, hogy átérezzük a Teremtő szándékát! Azonban a jelenségek ilyen természetű történése az élet bármely területén azonos lehetőséggel bír! Nem ismer kivételt semmiben! Így egész életünkre nézve azonos érvényű tapasztalatokat szerezhetünk akár egyetlen folyamat végig vitelében!  Ennek kezeléséhez, s a jó módszer kifejlesztéséhez, s annak alkalmazásához bizony időre van szükség! Nem is kevés időre! Van úgy, hogy néhány év elég!

Esetleg néhány évtized alatt jövünk rá a helyes technikára! S előfordulhat, hogy egy emberöltő sem elég!

Az emberi elme nagyon makacs! Nosza, akkor újra megszületek, jó úton haladok, s a következő életemben biztos, hogy megoldom ezt a feladatot!

Elképzelhető azonban, hogy a következő életemben nem fogok arra emlékezni, mit is akartam ebben az emberi formában feladatként elvégezni! S a megszületésem után az adott emberi, s anyagi, tárgyi lehetőségek, körülmények nem a dolgok megoldásának, megértésének az irányába fognak mutatni! Lehetséges, hogy az anyagi világ más felfedezésre váró területeire fog engem majd irányítani!

Így lehetséges megérteni a testet öltések láncolatát!  Hiszen az ember meg nem valósított, meg nem valósított, nem tökéletesen véghezvitt ötleteinek se vége se hossza! Ilyen jellegű megfontolások segíthetik tovább gördíteni az események láncolatát! Így alakulhatnak át az elképzelések más feladatokká! Így lesz egyik életében az oly sikeres ember a következőben esetleg a szegénységet is megtapasztaló utazó! Az „alsóbb” létsíkok életfeladatainak beteljesítése után jöhetnek a még összetettebb feladatok! Eddigi iskoláink, jelenlegi emberi kultúránk feltételezett feladat gyűjteménye még korán sem teljes! Elkövetkezendő életeinkben lehetséges olyan feladatok is megjelennek, megjelenhetnek, melyeket most nem, hogy nem látunk, de feladat megoldó eszköztárunk véges paramétereivel még csak fel sem tudjuk becsülni!

 

De mint mondtam, az emberi elme, az emberi elkötelezettség „végtelenül” makacs! Nem ismer el semmit, sem ami magasabban lenne nála. Nem ismer el semmit, ami meg tudná Őt akadályozni abban, hogy újra és újra nekilendüljön annak az akadálynak, mely oly sokszor a földre gyűrte őt!

S szerencsés esetben, egy ihletett pillanat eredménye ként, azt a kérdést teszi fel magának:

Vajon a végtelen időben volt-e olyan civilizáció aki/ amely közelebb került a tökéletes megoldáshoz! Megértette-e legalább, hogy mi folyik itt! Mik a játékszabályok!

Igen lehet!

Beláthatjuk, végtelen izgalmas annak a felismerése, hogy igenis van beteljesedése, van megoldása, van kulcsa az általunk megismerni vágyott jelenségvilágnak! Ez még akkor is így van, amikor ezt jelenlegi ismereteink szerint kivitelezhetetlennek tartjuk!

Azonban az a körülmény, hogy az élet eddigi ismereteink szerinti meg nem ismételhető volta miatt, mi esendő emberek mindent ebben az egy életünkben akarunk megoldani, olyan vesszőfutásra kényszeríti állandóan megnyugvást kereső lelkünket, hogy az eredendő elképzeléseinkre már sokszor nem is emlékszünk!

Zavarban vagyunk! Még ha fel is ismertük feladatunkat, akkor is zavarban vagyunk! Életünkben a látszólag össze nem illő alkotó elemek olyan egységet alkotnak, amelyek működése, mozgásai, jelen ismereteink szerint nem, vagy csak korlátozottan befolyásolhatóak, irányíthatóak.

Ezért szükséges az, hogy a látszólag bonyolult összetett jelenség/valóság világban olyan rendszert fedezzünk fel, mely számunkra a megoldás irányába mutat!

A világ rendje, felépítettsége kiismerhető! Bármilyen furcsán hangzik is, ez így van!

Gondoljunk egyszerűen a sokszor emlegetett, de még megfejtés előtt álló Hermész Triszmegisztosz életművére a Smaragd Táblájára! Üdvözült lesz az a kor, amelyik eldönti, megfejtem ennek a híres kultúrának az alaptanítását! S a magam dicsőségére, s Föld népességének hasznára betartom, s sikerre viszem annak tanításait!

Álljon itt csupán az utolsó tétel példázatul:

13. Amit a Nap műveletiről mondhattam, befejeztem.

Mit is jelent, jelenthet ez számunkra! Egyet biztosan! Az előtte felsorolt tizenkét pontban Ő (mármint Hermész Triszmegisztosz) felsorolta azokat a sarokpontokat, melyek ilyen sorrendű felépítésével, segítségével a jelenségvilág és a valóság megismerhető, leírható! Nem beszél bonyolult dolgokról. Rendszereket sorol fel melyeknek köszönhetően a látszólag káoszban szenvedő világ, rendezettséget mutat!

·         Itt érdemes arra néhány szót fecsérelni, hogy mennyire vagyunk tisztában az események láncolatának, s mennyire tudjuk azt”honnan is fúj a szél”! Sokszor el vagyunk ragadtatva a hullámok sokszínűségével! Elragadtatással beszélünk csodálatos erejéről, mely tiszteletet kíván! Azonban elfelejtkezünk a hullámok szüleiről, a tengerről, a szélről, s az áramlatokról! Ők azok, akik alakítják, formálják, életre keltik őket! Ők, mármint a szülők, mindig azonosak, mindig ismertek! Ezeket az állandókat kellene alaposabban kiismernünk, s velük együtt a gyerekeik is azonmód ismerősnek tűnnek majd nekünk! A tenger hullámok nélkül is elképzelhető! A hullám tenger nélkül nem! Ha csak a hullámot ismered, természetéből még nem tudsz a tengerre következtetni! A tenger az, ami testet ad a hullámnak! Az okozat, csak az ok miatt létezik!)

Tehát, az alap ok az, amit ki kell tudnunk deríteni, s ennek megoldása adhatja a további sikereket!

Az alap, mind már megfejtettük az amikor:

Az, Egy elhatározza, hogy Minden - ami megnyilvánul- Egy lesz!

Így tehát, az Önmagát megismerni szándékozó abszolútum testet ölt, megnyilvánul! Látszólagosan megkülönbözteti magát! A félreértések színjátéka elindul! Hosszú, fejlődési szakaszokon átívelő változásainak köszönhetően értelmes lényként azonosítja be magát! Kialakított, uralma alá vont környezetéből látszólag kiemelkedve, megpróbálja uralni azt! Tökéletes játékába annyira belefelejtkezik, hogy teljes átéléssel véges lényként ismeri fel magát! „Eljátszva saját szerepét”, legfantasztikusabb álma szerint különálló, véges lényként „megszületve”, egymástól független szereplőként próbálja megmagyarázni azt, ami teljességben, s minden összetevőjében valójában Ő maga!

Ez a folyamat Mőbiusz felismerése, csodálatos magyarázata!

Elindul egy parttalan megismerési, megnyilvánulás! Egy időtlen láncolat, mely visszautalva önmagára, állandó látszólagos fejlődésben „evolúcióban „van!

Ez a folyamat, az élet nagy játéka! Ez a folyamat maga az élet! Ez a folyamat az, ami a F. K. F. K. Nélkül, nem történhetne meg!

Ő a Teremtő nagy szárnysegédje! A szürke eminenciás, aki soha nem hívja fel magára a figyelmet! Olyan, mint maga a négy elem, a három idő és a tíz irány! Minden pillanatban önmagát adja, a teljesség minden jelét magán hordozva!

Elmondhatjuk tehát, oly világban élünk, melynek minden megnyilvánulása Feltételekhez Kötötten Függő Keletkezés révén, a nem létező idő minden pillanatában velünk együtt rezeg, velünk együtt működik, s Velünk Azonos Minden Szinten!

A Világ Mi Magunk Vagyunk!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.