Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bölcsességek magyarázatai (1)!

 

 

Az ókor bölcselete napjainkban is hatékony segítséget nyújthatna korunk tudományos elméinek- segítve mindennapi életünket- amennyiben sikerülne felismernünk, hogyan is tudnánk beilleszteni, sokszor számunkra ismeretlen szimbolikus nyelvezetüket, jelenlegi tudásunk rendszerébe!

 

Archimédesz és az Ő törvénye az ókori történelem talán legtöbbet emlegetett elmélete, a bölcsesség egyik legismertebb, ha nem a legnépszerűbb poémája!

 

 Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, mint amennyi az általa kiszorított víz súlya„

 

Csodálatos, múlhatatlan törvény mely máig is töretlen népszerűségnek örvend!

Mondják a hidrodinamika alaptörvényének is. Mondják: lám már ilyen régi korban is ismerték a víz felhajtó erejét! Milyen korszakalkotó megfigyelés!

Ha közelebbről megvizsgáljuk ezt a törvényt, néhány dolog feltétlenül említésre érdemes!

Az akkori bölcsek nem osztották fel a természet törvényeit megismerhetőségeik formái szerint, mint manapság! A természetet a maga teljességében, megkülönböztetés nélküliségében látták. A felismert működési rendszereket olyan könnyen, érthető formában tálalták a kor elé, hogy feltétlen a legszélesebb néprétegek nyelvén szólaljanak meg! Nem próbálták meg minél több „szakra” felosztani bölcseletük felfedezéseit, mind inkább az ismeretek megszerzési útjának pontos leírását adták! Kizárólag összefüggésekben gondolkodtak, úgy ahogy a jelenségek megtapasztalhatóak a maguk Isten alkotta formájában.

 

Ez így természetes! A természet leírásához nem kell kitalálni egy új módszert elég, ha az együttműködést következetesen nyomon követjük!

Így aztán elmondhatjuk, hogy Archimédesz nem csupán a korai történelem hidrodinamikai előfutára volt, hanem inkább olyan természettudós, aki nemcsak ehhez a „szakmához „értett!

        Miért fontos ezt mindig minden körülmények között hangoztatni?

A szakember kizárólag jelenlegi korunkra jellemző tudós ember! Külön, minden szakterületnek megvan a maga speciális nyelvezete, kifejezés formája, s természetesen vezető tudósa! Oly aprólékosan részletességgel elemzik saját szakterületük legapróbb összetevőit is, hogy elmondhatjuk szakmájuk teljes keresztmetszetét tökéletesen, feltérképezték! -Már amennyiben ez a szó illik ide!-

A probléma az, hogy jelenlegi életünk annyira összetett, sokoldalú, hogy egyetlen ma használatos tudomány sem képes saját rendszerén belül összefüggő magyarázatot adni életünk, jelenségeink sokszínűségére!

Elmondhatjuk, hogy talán egyetlen korban sem volt ennyire időszerű egy átfogó, elméleti és gyakorlati rendszer felállítására szükség, mint napjainkban!

Tehetnénk mi ezt a mai világunkban, hol az összefogásra, az együttműködésre, az együtt gondolkodásra egyre nagyobb igény mutatkozik

Ugyan mindenki újabb elméletek, felállításával foglalkozik, s születnek nap-nap után újabbak, azonban mindenki azt várja el, hogy az Ő elméletéhez csatlakozzon a többi tudományág! Kitartóan keressük az eddig fel nem fedezett bölcsek kövét!

Érdemes lenne talán más újszerű megközelítéssel élnünk ismereteink megszerzésénél, hogy végre túllendüljünk egyéni elképzeléseinken! Talán érdemes lenne visszatekintenünk, hogyan jutottak eredményre dicső eleink, hogyan építették fel megfigyelési, megismerési, rendszerüket egészen addig, míg le nem írták megállapításaiknak szimbolikus esszenciáját!

 

 

Játszunk el a gondolattal, képzeljük el

 Amint a tudós bölcs a tenger partjára ér. Leül egy szikla szélére, s onnan belógatja a lábát a tengerbe. Hirtelen egy magasztos felismerésre jut! Észre veszi vízbe merült lába mennyivel könnyebb, mint előtte!

Nem tétovázik, s nyomban leírja a megfellebbezhetetlen igazságot!

 

        „Minden vízbe mártott test…”

 

Azt hiszem, komolyan nem gondolhatok arra, hogy azért írta meg ezt a felfedezését, mert igazán érdekelte a mennyivel lesz könnyebb a lába, ha belógatja a tengerbe (úgy mellékesen: csak így érzi)! Netán arra gondolt, hogy az utókor mindig kíváncsi lesz arra, milyen érzés ez! Nem, azt gondolom ez, így nem állja meg a helyét!

No de akkor mi lehetett az a megfejthetetlen titok mely évezredeken keresztül arra ösztökélte az embereket, hogy el ne felejtsék ezt az örök bölcsességet!

Tényleg, kérdezem melyik alapigazság az, amely ennyi idő óta így fennmaradt, csorbítatlanul! S ha még arra is gondolok, hogy senki nem próbálta megfejteni a titkot?

Meg sem kérdeztük miért, de megtanultuk! Jó megtanultuk, de mire lehet akkor használni! Ez manapság igen fontos indok! Nem tudjuk biztosan, de megtettük, megtanultuk!

Hát ez így igazán különös!

 

                 „Minden vízbe mártott test…„

 

Itt a csoda érezzük! Nem a felszínen, de megvan!

 

„Minden vízbe mártott test…”

 

Tényleg mi is áll a titok mögött!

 

A bölcsek mindig úgy, olyan szimbólumokkal tanították az embereket, az utókort, melyek csak sejteni engedték a valóban közlendőt. Azonban soha nem mondták ki azt!

Tény, hogy a kimondott, tökéletesen körülírt magyarázatokat sokan sokféle képen értelmezhetik, s utána magyarázzák meg! A szimbólumok világa annyira magától érthető, hogy nem kell hozzáfűzni semmit, egyértelműen mindent megmagyaráz!

Megvan tehát az első olyan eszköz a kezünkben, mely biztosítja majd nekünk, hogy pontosan azt fejezzük ki, amit szeretnénk!

 

      …, olyan, mint …. Ez lesz megfejtésünk kulcsa.

 

 

Kezdjük el, tehát!

 

Nem érdemes azonban sietősen nekiugrani a megfejtésnek! Hagyjuk magunkban megérlelődni a bölcsesség csíráit. Nem kell sietnünk időnk, van elég.

 

Minden vízbe mártott test…

 

 – mit mondhat ez nekünk?

 

Kezdjük talán az elején! Van egy testünk, amit vízbe fogunk mártani! Tehát egy test, ami majd vízbe merül! Mert jelenleg nem ott van! Test meg víz! A test eddig nem a vízben volt, hanem valahol máshol, mondjuk szárazon. Játszunk el a gondolattal, a test gondolatával! Az első vizsgálat tárgya a test!

Test, de milyen test!  Egy általános, vagy egy speciális test! Legyen inkább ez egy speciális test! Legyen, ez mondjuk egy ember teste, egy megtestesült ember! Tehát egy speciális test, mely egyszerre általános is! Tehát első feltételezésünk az, hogy egy embert, egy emberi testet vizsgálunk! Az első szimbólum a test! 

 

        Na de vízbe mártják! Hoppá, eddig hol volt!

 

Eddig nem volt a vízben. Úgyis mondhatjuk egyik helyről átkerült egy másikra. Egyik dimenzióból egy másikba. Eddigi megszokott világából átkerült egy teljesen új dimenzióba, új környezetbe! Netán új társaságba?

 

A „víz „! Gondoljunk arra a levegőhöz képest a víz mennyire más közeg! Mennyire más játékszabályok vonatkoznak erre a közegre! Nagyon sok ember félelemmel teli vegyes érzelmekkel közeledik hozzá! A szárazföldhöz képest egy teljesen ismeretlen közeg! Egy egészen más világ!

 

Lépésről lépésre haladjunk, körültekintően!

 

Tehát egy ember egy ismeretlen közegben!  Na no!

 

Tovább: „a súlyából annyit veszt…”

 

Tézis –antitézis –szintézis (új felismerés az értelmezésben). Újabb szimbólum siet segítségünkre.

 

Amikor valaki elindul világot látni, visz magával egy leírást a világról, egy világképet. Eddigi tapasztalatai, amelyeket begyűjtött, úgy érzi beértek. Meg kell ismernie milyen az olyan világ melyet eddig nem ismert meg. Ahhoz hasonlatos ez a dolog, mint amikor a régi időkben a tanítvány a tanuló idő lejártával, mestere tanácsára elindult világot látni! Megtanulni a mestersége eddig fel nem fedezett fortélyait. Tanulni új mesterektől, s le kell, hogy ellenőrizze eddig megszerzett tudását. Az új tapasztalatok s a régiek fognak hatni rá. S nem elhanyagolható az, hogy mennyire tudott hatni Ő a környezetére!

 

Ki milyen körülmények között veszt abból a súlyából amennyi eddig volt neki! Talán erkölcsi, etikai súlya van annak, ami változni fog! Vagy egyszerűen csak

 

Nagy súllyal akar a latba nyomni!

 

Tehát egy ember egy új környezetbe érve, az eddigi világról alkotott véleményét meg fogja változtatni…

 

Na de mennyire fogja megváltoztatni eddigi elképzelését!

„amennyi az általa kiszorított víz súlya 

 

A végső megmérettetés! Az eredmény! Ki mennyire tud egyensúlyba kerülni a környezetével. Mennyire tud, azonosulni vele, mennyire süllyed el benne, mennyire kerül véleménye a felszínre, ne adj isten mennyire, oldódik fel benne! Milyen lesz az új környezet és a hozott anyag egymásra hatása. Nézzük a lehetőségeket!

Amennyiben a test teljesen elmerül, nos az annyit tesz –elmerült az azonosságban. Nem próbál meg javítani a helyzetén. Amit magával hozott, az nem volt elegendő ahhoz, hogy a felszínen maradjon! Lesüllyedt az aljára, legyőzte az új ismeret, elkápráztatta, megadta magát neki! Az elején az elképzelés, hogy hagyok hatni magamra, teljesen elnyomta a hozott információkat! Nem értem el, amit akartam, áldozatává, s nem segítőjévé váltam az új helyzetnek!

Abban az esetben, ha a vízbe mártott test merülése kiegyenlítődik, vagy a test a víz felszínén lebeg, van lehetőség a kommunikációra! Elindul a párbeszéd, az ismeretek, s az érvek ütköztetésének! Lesz értelme a párbeszédnek!

 

 Az úszó test sem nem szárazföld, sem nem teljesen tökéletesen elmerült test! Ez az alku pozíciója, ahogy a dolgok tulajdonképpen mindig is vannak!

 

Elmondhatjuk tehát egy új felfedezésünket.

 

 Archimédesz törvénye a nézetek ütköztetéséről, s annak lehetséges eredményeiről, az elfogadásról s az elutasításról is szól!

 

Ha kíváncsi vagy miként vélekednek rólad ott, ahol nem ismernek-, meg kell nyilatkoznod, ki kell próbálnod magad!

Minden megnyilatkozás, elmerülés - a puding próbája! Találkozás a mindenséggel, találkozás a teljességgel! Ennek eredménye mindig a nézeted bölcsességétől, tökéletességétől függ!

El kell fogadnod, miként vélekednek rólad! Ezt be kell építened lehetőségeid közé. El kell fogadnod, hogy olyan összetett világban élünk, ahol minden véleményt ütköztetni kell, ha tovább akarsz lépni. Meg kell tudnod mutatni milyen egy kilátásokkal teli együttműködés! Miként tudunk együtt táncolni!  Ez a fajta kiegyenlítődés egy képzeletbéli tánc! Tánc magunkkal, a lehetőségeinkkel, partnereinkkel! Ez a tánc –az élet!

Érdekes elgondolni, ha nem próbálunk meg mindenáron hatni arra a közegre, amelyikben vagyunk, milyen eredményt tudunk elérni! Minél könnyebbre veszed a dolgot, minél természetesebben kezeled az együttműködést, annál kisebb ellenállásba fog ütközni veled szemben az új közeg! Azt fogja érezni nem próbálod megváltoztatni. Könnyebb lesz a viszony, s nagyszerűek lesznek a kilátások!

 

A nézetek egyeztetése a leghétköznapibb tevékenység! A tudat ahhoz, hogy megismerje Önmagát testet, kell, hogy öltsön! Így lehetősége nyílik arra, hogy megismertesse nézeteivel a világot!

 

Hazájában, otthon- a tudat- nem tudja kifejteni tevékenységét! Ott minden tökéletes, mindenki azonos vele! El kell mennie világot látni, testet kell, hogy öltsön! Így van lehetősége arra, hogy teljesen meg tudja ismerni az élet minden kihívását, szépségét, erényét, fájdalmát! Megtanítja a világot a küzdésre, a nézetek ütköztetésére, a bölcsességre, a szeretet tökéletességére!

 

Ezt csak úgy teheti meg, ha tökéletességét hátrahagyva megjelenik a teremtett világban! Itt már Őrá is a Földi körülmények vonatkoznak, s tökéletessége összetett módon jelenik meg! Halandó lényként próbálja meg teljesíteni küldetését!

Egy fantasztikus felismeréssel lesz gazdagabb

 

 

Senki nem lehet próféta a saját hazájában!

 

Hümmm? Ki gondolná mind ezt Archimédesz törvényéről!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.