Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kismackó keréken:

 

 

Életünk megfejthetetlen rejtélye a dolgok valóságosnak tűnő volta!

 

Találomra összevethetünk egymáshoz nem illő dolgokat, s azt kell látnunk, ha nem is illenek össze, kétségtelenül van közöttük egy megbonthatatlan kapcsolat mely oda nem illően egymásra hatva, lendíti tovább az eseményeket.

 

Meg nem meghatározható az a pillanat, amikor azt vesszük észre, folyamatosan figyeljük a körülöttünk lévő eseményeket, megpróbáljuk őket nyomon követni, s valamilyen következtetést levonni abból, ami megtörtént!

 

Módszereink különbözőek lehetnek, eredményük bizonytalan!

 

Vajon lehet –e kell-e komolyan venni azt, ami történik!

 

Ismeretlen a forgatókönyv írója, cselekménye, terjedelme!

 

Ami azonban megfellebbezhetetlen, hogy tudatában vagyunk annak, történnek az eseményeket!

 

Tehát találkozik egy ismert és egy ismeretlen tényező, s ami kettejük viszonylatában megtörténik a folyamatos, és megismételhetetlen!

 

Szabályszerűséget próbálunk meg feltételezni, s ha ez megvan, akkor tudni véljük annak periodicitását! S kész is az ítélet!

 

Az élet olyan, mint…

 

De mivel a szabályt nem csak az egyes személy tapasztalja, hanem minden érző lény ezért a vélt szabályosság esetleges, s kiderülhet a végén, hogy amit mi annak véltünk az csupán a mi szemünkben volt az, elnéztük. Nem volt szabályos, nem ismétlődik, meg még egyszer, elnéztük!

 

 Igyekezetünk, azonban, minden féle képen dicséretes volt!

 

Fenn kell tartani a figyelmet!

 

El kezdjük komolyan a feladatunkat! Tanulás, folyamatos visszaellenőrzés,

 

Elemzés, további tanulások, eredmények listázása!

 

Még mindig nincs ésszerűen meghatározható ismétlődés, fejlődés, így az események általunk nem kívánt irányt vesznek!

 

Éreztem, hogy ez nem fog stimmelni, de nem érdekes, meg lehet ezt tanulni, majd én, megmutatom!

 

Eddig összevissza történtek a dolgok, de most már ennek vége! Indulok és utánajárok az eseményeknek, meg lehet ezt tanulni, nem boszorkányság!

 

S elindul az ismeretek megszerzésének rögös útján.

 

S ha nem is sokára, de találkozni fog magával a mindenséggel, talán egy pillanatra, talán csak egy felvillanás erejéig!

 

Nem is azonnal, de rá fog jönni „én nem ilyen lovat akartam „!

 

Azért indult el, hogy jobb ember legyen, s mit talált?

 

Ami talált –az elvárás- ebben a szándékában nem tudja Őt megerősíteni! Sőt nem, hogy nem erősítette meg, de inkább elbizonytalanította!

 

Amit talált azt bizonyította neki, hogy a világ nem jó!

 

De nem is rossz! Nem igazságos, s nem igazságtalan!

 

Jó lenne neki valamilyen skatulyát találni, de eddig nem találtam meg!

 

Elindultunk kereső utunkra, felvérteztük magunkat!

 

S mi történt! Hol a fegyver volt oda nem illő, s a páncél meg sokszor túl nehéz! Vagy fordítva! Esetleg még úgy se!

 

Úgy tűnik valaki a bolondját, járatja velünk! Mind, ha ismert lenne a célunk, és annak megközelítési módja! Mintha tudnák, azt hogyan akarom a célomat elérni! Akadályokba ütközök! A körülmények pedig az ismeretlen felé mutatnak majd, mind inkább az „aha, most ez fog következni „irányába!

 

Megfordulnak eddigi ismereteink a hétköznapi dolgokról!

 

Látjuk azt, hogy mennyi energiába kerül az, hogy fenntartsuk azt a látszatot, hogy ez vagy az komolyan az erősségünk! Látjuk mennyi erőt, fecséreltünk el annak a bizonyítására, hogy valamiben jók legyünk! Ez szinte mindig, minden energiánkat felemészti!

 

 Vajon tényleg ez az Én erősségem!

 

Esetleg ha néha eszembe jut, hogy az eddig nem hangoztatott tulajdonságaim -, melyekre oda sem figyeltem -, milyen könnyen szinte észrevétlenül tündökölnek bennem - melyeket eddig vagy nem figyeltem s nem találtam méltónak említésre, vagy valami oknál fogva nem méltattam őket – nos, ezek szinte önmagukról gondoskodva szinte észrevétlenül vannak jelen! Nem igényel semmilyen külön odafigyelést az, hogy nap mind nap ugyanolyanok legyenek! Ők tényleg nem kérnek tőlem fölösleges odafigyelést, energiákat!

 

Az ők életben tartása lényegesen kevesebb energiát igényel tőlem!

 

S most jön az igazi felismerés! Lehet, hogy Ők az Én igazi erényeim, hiszen az Ő életük fenntartásához sokkal kevesebb energia szükséges mind az „állítólagos erényeimhez szükséges „

Az erényeim, erősségeim fenntartása szinte minden odafigyelést, energiát felemészt! Tehát pontosan fordítva van, mint ahogy gondoltam! Az erősségem fenntartásához rengeteg energiára van szükségem, így másra szinte nem is jut szinte! Állandóan vele foglalkozom, s hogy jó állapotban tartsam, minden energiámat el fogja vonni! Az erősségem lesz az én igazi ellenségem, szinte kiszipolyoz!

 

Furcsa dolog ez!

 

Minden a tanulás!

 

Eddig azt hittem el kell mennem különböző iskolákba, hogy elsajátítsam a speciális ismereteket! S rá kell arra jönnöm, nem kell elmennem sehová sem, velem, mint tanulóval a nap minden szakában megtörténnek a tanórák!

 

Az élet nagy színtere, egy óriási iskola! Nagyon sok osztálya, s tanterme van!

 

A tanítók s a tanárok száma végtelen s, hogy bolondabb legyen a helyzet, még nem is állandó! A felvetés érdekessége az is hogy tanár s tanuló néha felcserélődnek!

(félpercesekből idevágó rész…)

 

Ami furcsa nem tudom hányadiba, járok! Azt tudom milyen nap, van, de az órarend állandóan változik! Azonban egyetlen egy óra sem marad el!

 

Mindennap felelünk! Itt igazán megmutatkozik, hogyan készültünk fel aznapra!

 

S ha folyamatosan egy tantárgyból nem készülünk fel visszaeső módon, s sors – bátran mondhatom – minden órán hajlamos kihívni, felelni, s ha kell állandóan, megbuktat!

 

Talán az ellenőrző az, ami sosem telik be, s nem kell megnéznie senkinek – se tanárnak, se szülőnek, se gyereknek -, hogy tudja hányasra áll!

 

Nincs lyukasóra, mindent megtartanak! Az órára nem csöngetnek be, nem csöngetnek ki! De nem is 45 percesek! Az órák közötti és a nyári szünetek, sem mindig akkor jönnek, amikor számítunk rá!

 

Visszaesőként állandóan különbözeti vizsgákat kell tennünk!

 

Érdekes módon az osztályfőnöki órák sokkal sűrűbbek mind gondolnánk, s a vége felé már magunk többször magunknak tartjuk meg minden felkérés nélkül!

 

Lám csak nézőpont kérdése mit és hogyan akarunk megtanulni!

 

De nem leszünk soha eminens tanítványok! Ez a suli nem a bizonyítványról szól!

 

Azonban egy dolog mindig szemünk előtt lebeg! Tudjuk, jön a következő feladat, s azt meg kell oldani! Egy végtelen asztalos szimultán parti, s csak az a feladat vegyél részt benne, játszd le a partikat!

 

Próbáljuk meg azonosságok alapján példaként megnézni, hogyan kezdtek neki bölcs eleink ennek a munkának!

 

Mit tettek, mire tanítottak, hogyan tették mindezt, s ezeknek melyik része lett az, amit a tanítványok elsajátítottak! S a legfontosabb vajon jól értelmezték –e ezeket a tanításokat!

 

Nézzük Sakjamuni Buddhát!

 

Jól érezte magát a saját bőrében, királyfiként gondtalan élet jutott Neki! De egy napon olyan felismerés kerítette hatalmába, ami nem hagyta nyugodni! Olyan erős elkötelezettséget érzett az érző lények iránt, ami miatt elhagyta eddigi kényelmes életét! Még a családja is háttérbe szorult, ha az elkötelezettsége hívta Őt!

 

 

Már ez is példaértékű lehet számukra! Még hogy kényelmes életemet hagyjam ott! Majd eljárok tanfolyamokra, s ott majd elmondják nekem (nem sok pénzért, mert annyi nincs, hiszen valahogy meg kell élni!), hogy mit is kell értenem a tanítások alatt! Levizsgázom belőle, s lesz egy újabb diplomám. A többi mellé felrakom a falra, jól fog kinézni!

 

Ez így már önmagában egy érdekes tapasztalatot hordoz magában!

 

Azt érezzük, gyönyörű ez az egész! Meg volt mindene s Ő otthagyta mindenét, hogy megvilágosodjon! Csodálatos, magasztos!

 

Mi azonban a lényeg!

 

Amikor így vélekedünk az eseményekről, Félreértjük a gyakorlatot! Úgy hisszük ez az eseménysor csak az Ő tapasztalata volt! Ha majd odajutunk a történésben, hogy a számunkra érdekes rész következik, akkor majd odafigyelek, s kivonom azt a tanulságot, ami nekem szól!

 

Miként kezdjem el! Mikor kell elkezdenem? Alkalmas vagyok-e rá?

 

 

Bármikor el kezdheted! Bármilyen felismerés alapján elkezdheted, saját hitvallásod kialakítását! Minden pillanatban elkezdheted életed tanulságainak csokorba állítását! Akárhonnan összegyűjtött tapasztalataid alapján el kell, hogy kezd saját hitvallásod összeállítását! Lehetséges az elején döcögősen fog elindulni! Nehezen kezd el járni, nehezen fog gurulni!

 

Nehezen fog gurulni, mint „Egy kismackó görkorcsolyán!

 

EGY KISMACKÓ KERÉKEN!

 

            Ne késlekedjünk, hiszen minden tulajdonsággal rendelkezünk ahhoz, hogy nem csak elszenvedői legyünk életünknek! Isteni felismeréseinket tárjuk embertársaink elé!

 

            Lehetséges az elején egy kicsit döcögős lesz! De kezdjük el!

 

A kezdeti botladozás lendületté izmosodik!

 

A lendület rutinja adja a lehetőséget a szárnyra keléshez…

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.