Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 A Möbius szalag 2.)

 

 

 

A bölcsek - elemzéseik során - mindig olyan időtálló igazságokat kerestek, s találtak, melyek majd a későbbi időkben irányt mutatóak lehetnek az őket követők, s elméleteiket használni tudók eszköztárában!

Tették mindezt egy mindenben fellelhető közlési forma – a szimbólumok - segítségével, mely hitük szerint közvetlen módon, torzítás nélkül mutatják, mutatták be minden dolog időtlen alaptermészetét!

Amikor elméleteken gondolkodunk, melyek átfogó ismereteket nyújtanak, különbözőnek vélt felismerések között, tevékenységünk hasonlatossá lesz a természethez, s térszerűvé válik! Nem speciális, egyedi esetek megoldásán tevékenykedünk, hanem olyan igazságok fordulnak meg gondolati kezeink között, melyek nem egy papíron leírt betartandó törvényre utalnak, hanem olyan természetes összefüggésekre világítanak rá, melyek időtlenek, s egységben működnek az idők kezdete óta, mindenféle kirekesztő, megkülönböztető nézőpont nélkül!

 

Ez a módszer adhatja meg nekünk, az olyan felismerések felszínre kerülését, mely tömörségében, egyszerűségében magyaráz meg egyaránt, rendező elveket, természeti törvényeket!

 

A természetben fellehető törvényeknek – princípiumoknak - van egy, az ember által alkotott törvényekkel szembeni, igen feltűnő különbözősége! Míg az általunk megfogalmazott, felismert összefüggések inkább speciális helyzetekre adnak, adhatnak megközelítő válaszokat, addig a természeti törvények kiinduló helyzete, megfigyelhető működése, az egészhez, a világmindenséghez való viszonyra világít rá! Együttműködése, egyszerűsége nem több, mind inkább a Minden 1 Igazságának univerzális megjelenése!

 

Ezekre az alapvetően „különbözőnek tűnő” felismerésekre világítanak rá a régi korok bölcsei, akik szűnni nem akaró igyekezettel kutatták a teljesség, a mindenség összefüggéseit! A bölcsességek alaptermészete az, hogy minden körülmények között megállják helyüket! Alapmotívuma a természetben megtalálható egyensúly! Ezért jelen vizsgálódásunknak is ez ad gerincet! A természetben megjelenő egyensúlyra példa, a férfi és női energia minőségek együttműködése! A Mindenségben a férfi minőséget megjelenítő energia, alkotó, dinamikus, tetterős, míg a női energia, a mindent magába fogadó, egységesítő, nyugalomba helyező tevékenységen keresztül mutatja be az alapvető egyensúlyra való törekvést!

 

A „Möbius szalag” vizsgálatakor mindjárt egyszerre két meghatározó jelentőségű bölcs szemléletét állítjuk párba! Kettejük párba állítása ínyencség lehet az igazságot keresők asztalán!

 

 

Ők ketten, Hermész Triszmegisztos és Möbiusz

 

 

Jelen esetünkben a férfi aspektus megtestesítője Hermész Triszmegisztosz, aki csokorba szedte bölcsességeit s így egyben mutatta meg a termékeny férfiúi energiák esszenciáját. Párosításunkban Möbiusz megnyugtató, lecsendesítő szellemi energiák mestere, mely a felhalmozott lehetőségek kihasználásáról nyújt nekünk korszakalkotót! Felismerése, kiinduló helyzete, függő keletkezése, Hermészi termékenyítettségű, de mint egy ellenpontja is annak! 

 

Idézzük fel Hermész Triszmegisztos Smaragd Táblájának, kiinduló pontját!

 

1.) Való, tévedéstől mentes, biztos és igaz mindenekfelett,  

2.) Hogy ami fent van, a lentihez hasonló, s ami lent van, az a fentihez

       Hasonló beteljesítvén az egyetlen számtalan csodáját.

3.)  Ahogyan pedig az összes dolog az Egynek elgondolása szerint lett,

                    Úgy minden ebből az Egyből keletkezett átvitellel.  

             

Hermész adja a férfias energiát, amely alkot, rendez, lépésről lépésre építkezik. Möbius, aki a dolgok igaz rendjének működését felismerve átalakítja, rendezi, szinte – mondhatjuk kerek egésszé gyúrja - az eddig megtapasztalt igazságokat! Hermész kinyilatkoztat, - mind férfi -, Möbius, mind egy igazi Nő, megbékíti, megmagyarázza, emészthetővé teszi a felismeréseket úgy, hogy az eredeti feltevés nem sérül! S, hogy ennek a szinte családias történetnek, megfelelő keretet tudjon nyújtani, megalkotta bemutató modelljét,

 

Létrehozta „szalagját”!

 

 

Kezdjük a magyarázatot a hétköznapi leírással! Vizsgáljuk meg a szalag megjelenését, mind egy tárgyat, mind  egy közvetlenebb formát, amit átadásként, bemutatásra feladatként kaptunk!

 

Vegyük tehát magát, a kiterített szalagot! Ennek két oldala és szélessége van (itt most tekintsünk el a vastagságtól). Ezek, egy adott tárgynak a kiinduló paraméterei, melyeket meg tudunk határozni. A bölcsek alapvető tevékenysége – a Minden1 bemutatása - úgy kerül újabb vizsgálat középpontjába, hogy ezt a szalagot Hermész Triszmegisztosz törvényei szerint egymáshoz illesztjük!

 

S, máris megkaptuk a Möbius szalagot!

 

·         az ellentétesnek látszó oldalakat úgy érintkeztetjük egymással, hogy azokat - egymáshoz képest 180° fokkal elfordítottuk!

 

Az elkészült tárgy ekkor egy igen érdekes, már kettős tulajdonsággal fog rendelkezni! Ebben az értelemben (is) a természetben fellelhető összetettségre mutat majd rá! A szalag

 

Egyik, dimenziója véges lesz, a másik végtelen! Szélessége adott nem változik, az eredeti maradt. A másik viszont végtelenné válik, hiszen ha egy vonalat kezdünk el húzni, bármely pontjából a szalagnak, akkor az hol annak  külső, hol belső oldalán fog haladni, minden akadály nélkül , megszakítatlan végtelenül!

                      

Ez gyönyörű!

 

 

Előttünk, egy egyszerű megoldással, be tudjuk mutatni miként, valósítja meg a Mindenség az abszolút uralmát! A művelet által – hogy egy önmagába visszaforduló csavart szalagot kaptunk – fontos információkhoz juttatott bennünket!

 

A szalag mindkét oldala – mielőtt még kapcsolatba kerültek volna egymással - véges természetet mutattak! Szimbolizálva ezzel az emberek kiszámíthatóságra törekvő hajlamát, melyet a mindennapokban követnek, követnének! Kialakult szokásaik, a mindenki által elfogadott szabályok törvényszerűsége, az eltervezett jövő, mind kiszámítható elképzelés megvalósulásának bemutatása. Azonban, az események, mint mindig, nem kiszámítható módon alakulnak, teljesednek be! Nem követik, rájuk testált elképzeléseinket! Ahogy mondani szokták, az események fonákját is megtapasztaljuk, megtapasztalhatjuk nap- nap után! Az ellenkező pólusok találkozása – itt említhetnénk az emberek terveinek és a dolgok ténylegesen megtörténtének viszonyát- azonban bemutatja számunkra, milyen is a valóság! Létrejön, megszületik egy valóságos egyensúly, a természetes béke és harmónia, az egyetemes szimmetria!

 

A fordított oldalak, - mind az ellentétesnek látszó jelenségek, elméletek - kapcsolatba kerülnek egymással úgy, ahogy a természetben létrejön, olyan egyszerűen,  sallangmentesen! Figyelembe vesz minden szándékot, minden lehetőségek, ésszerű, s fatális összetevőket, s azt egy teljesen új összeállításban tálalja elénk úgy, hogy szinte mosolyogva mondja” ti akartátok ezeket, hát tessék”! Megtörténik a Möbiusi tanítás!

 

 

                                                Létrejön a végtelen magyarázat!

 

 

Bemutatva ezzel a természet alapműködésétét. Az ellentétesnek látszó szereplők energiáinak egymásra hatásaként olyan eredmény alakul ki, mellyel a lehetőségek újabb kibontakozása nyílik meg! Nem egy megnyugtató végeredményt fogunk kapni! Gondoljuk csak meg, mi emberek mindig a végső, a végleges megoldást keressük! S, amint „válaszol feltett kérdésünkre a természet”, azon nyomban ez ellenkezést vált ki belőlünk! Érezzük, nem ez a megfelelő kifejtés, nem jó a természet adta válasz! S, hogy miért nem! Mert mi már előre kigondoltuk, milyennek is kell lennie a jó válasznak! S, ezt vártuk! De, nem az jött! Tehát, hibás a válasz! Kezdhetjük újra feltenni a kérdést, más összetevőkkel, s várjuk a megegyező választ a teremtés részéről!

A válasz, a visszahatás, mindig új elemekkel bővítve mutatja meg, hogy nem voltunk elég körültekintők, s nem jól értelmeztük a feladatot, s ezért a válaszunk sem olyan, mint amilyet vártunk! Új, eddig nem ismert, lehetőségekkel tűzdelt, állandóan változó dinamikus viszony veszi kezdetét! Az ismert felvetés, a lenyugvásra vágyó, lecsendesedést kereső alaphelyzet, ismeretlen, mozgó következtetést hozott létre! Elindult, mozgásba jött a rendszer!

 

( „A mű elkészült, az alkotó pihen!” – nem pontos idézet)

 

Így mutatkozik meg az elméleti fejtegetés és a gyakorlati megvalósulás kapcsolata! A látszólag ésszerűnek, könnyűnek, kiszámíthatónak tűnő tervezés után nekünk, embereknek mennyire nehéz elfogadnunk életünk tényleges alakulását!

 

A szalag kifektetett képe adja az anyagvilág közvetlen leírását! Alkotó elemeiről elmondható, hogy kiszámíthatóak! Mindennek van eleje, vége, hossza, súlya, színe, zamata… Egyáltalán, minden olyan támasztéka, melyeket az ember érzékszerveivel be tud azonosítani, s kommunikálni is tudunk velük!

 

Ami eddig kiszámítható, logikus, statikus és véges volt, ezután kialakul a kiszámíthatatlan, örökkön változó, dinamikus végtelen!

 

Tovább elemezve a kapott szimbolikus szalagot, egy újabb felismeréssel lehetünk gazdagabbak! Úgy néz ki, hogy az ellentétesnek tűnő egymással határos dolgok így, egymás nélkül külön-külön el sem képzelhetők!

 

(Kettő nem ellentmondás, de nem is ugyanaz. A kettő egysége a középút! (KARMAPA)

 

Itt áll előttünk Möbius újabb üzenete:

 

A véges dolgok egymáshoz kapcsolódása adja a végtelent!

 

                                                           Ilyen az élet!

 

Vagy inkább ilyen az ember, vagy mindkettő?

 

 

Mi mind annyian minden pillanatban a végtelennel vagyunk kapcsolatban. Még nem figyeltünk fel rá ugyan, de már itt a bőrünknél elkezdődik a végtelen! Lelkesítő s egyben borzongással teli az a felismerés, hogy valamilyen kapaszkodót találtunk a nagy végtelen felé! Már itt elkezdődik! Határosak vagyunk vele! S, ha jól belegondolunk nélkülünk – a véges életű vizsgáló nélkül – a határtalannak nincs is értelme! Tehát a végtelen velünk, véges lények nélkül, magyarázhatatlan! A végtelen és én – a véges és a végtelen - össze vagyunk kötve. Összekötve, mint két elválaszthatatlan testvér!

 

A testvérek mitől is testvérek? Attól, hogy a szüleik azonosak!

 

Egymás minőségeivel kiegészülve adják testvériségüket, adják a teljességet! A végtelen és én, elválaszthatatlan testvérek vagyunk!

 

 

Így megszemélyesítve, egy újabb felismerés válik tényszerűvé! Ha én személy vagyok, akkor Ő…

 

 

Nekünk, embereknek, sokkal jobb érzés úgy gondolni a végtelenre, mint valami fantasztikumra, amivel sohasem kell kapcsolatba kerülnünk! Ő inkább a mesék világába tartozik számunkra! Megkönnyebbült mosollyal nyugtázzuk, hogy íme, itt a tudásunk meghatározhatatlan határa, ezután nincs mit tennünk! Tulajdonképen a feladás egyik elfogadott formája, a végtelenre való hivatkozás! (Lásd matematika: a végtelennel való műveletnek nincs értelme),

De, van itt még valami, ami szorosan ide tartozik! Ez a kapcsolat, ez a testvériség soha sem szűnhet meg! Ez egy megbonthatatlan kapcsolat! Mindig is így volt, s így is marad!

 

Mindannyian Möbius szalagjának élő megnyilvánulásai vagyunk!

 

 

Vizsgáljuk meg eddigi következtetéseinket! Ezek azt mutatják nekünk, hogy a tapasztalható és megismerhető világ sokszínűsége végtelen! Azonban kétségtelen tény fellelhető benne bizonyos fajta rendezettség! Felelőtlenség lenne valamiről úgy vélekedni, hogy az szerintem „relatív szinten így és így működik”, abszolút szinten meg egészen más!

 

A Möbiusi elv szemléletesen mutatja meg nekünk, hogy a valóságban minden egyszerre van jelen! Minden szint kapcsolatban van mindennel! A relatív szint egyszerre van jelen az abszolúttal. Az egyediség az általánossal. A természet nem ismer úgy semmit, ami egyedül, mindentől, mindenkitől függetlenül létezne! A mindenség –ahogyan a szó is sugallja, csakis kapcsolatrendszerekben működik!  Minden együtt! Semmi nem választ el semmitől! Semmi sem szakad el éltető közegéből! Ez a tétel bizonyítja be nekünk, hogy a látszólag ellentétes dolgok miként kapcsolódnak egymáshoz. Kapcsolat van a lehetetlen és a megszokott között!

 

 

                                          Ne állj meg, lényeg az úton járás!

 

 

A szeretkező természet nélkülünk nem lelné örömét az ölelésben! Ez Hermész Triszmegisztosz és Mőbiusz mindent megtermékenyítő násza!

 

A Tanítás visszautal önmagára!

 

                      A kapcsolat, a kapcsolódás és az összekapcsoló Egy!

 

                                                Ez maga az ember!

 

 

Tőle és vele teljes minden jelenség, s ez mind miattunk történik!

 

           

 

S, hogy maga a bejegyzés is tartalmazza, magán hordozza az eredendő felvetést, egy momentumra vissza kell utalni! A végtelen a véges nélkül értelmezhetetlen! A személyes én, aki felteszi a kérdéseket, s aki válaszol..., nos az is személyes! Elkerülhetetlen a felismerés, hogy a Mindenségben minden személyes, minden tudattal bír, s így semmi sem alacsonyabb rendű! Minden, mindennel testvéri, megszakíthatatlan kapcsolatban van a kezdettelen idők óta! Hermész Triszmegisztos Smaragd Táblája szerint

 

 

2.) Hogy ami fent van, a lentihez hasonló, s ami lent van, az a fentihez

       Hasonló beteljesítvén az egyetlen számtalan csodáját.

 

Ez egy igen fontos tényre világít rá! Ha, mi, az Isteneinkhez fohászkodunk, akkor mindig az égre tekintünk, gondolunk, s tőlük várjuk a megoldást, a segítséget! A feltevésre a válasz - amennyiben az égben vannak az Isteneink - úgy, itt a földön is Isteneknek kell lenniük! Mi még nem akarjuk ezt elfogadni!

 

Möbius szalagja, Isteni szalag! S, ha a mennyekben, a messzi csillagokban Isteneink lakoznak, akkor az egész Kozmosz, a Mindenség ugyanúgy érző lény, mind mi emberek, s minden ami létezik!

 

 

LEGYEN VILÁGOSSÁG, BÖLCSESSÉG, EGYÜTTÉRZÉS, SZERETET

 MINDENBEN, MINDENHOL, MINDENKOR.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.