Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jelenlegi világunk összetettsége...

Jelen világunk összetettsége senki előtt sem titok! Felfokozott tempó, felfokozott életritmus, mint megannyi kihívás mely beteljesedésre vár. Szédült iramban követik egymást az események, s nincs rá lehetőség, hogy mindent azonos figyelemmel kísérjünk.  Híján vagyunk az időnek. Sokszor kell el döntenünk, hogy az elénk dobott kesztyűt vajon felvesszük-e, vagy sem.

Melyiket válasszam, egyiket vagy másikat! Vagy esetleg mindkettőt? Ki dönti el mi a lehető legjobb választás!

Kihívás, kihívást követ! Ilyen a XXI. század. Rohanunk, s ki tudja van-e megállás?

Nehéz, vagy talán lehetetlen feladat, hogy különválasszam az egymást követő, egymásba kapaszkodó eseményeket. Magam is mindig másféle képen reagálom le a velem történő eseményeket. Egyszer lelkes vagyok, máskor búskomor. Minden esemény, minden helyzet más hangulatot eredményez bennem.  S mindig más az a meghatározó körülmény, ami segít a megoldásban! Az egyik esetben külső megjelenésem lesz az, ami döntően fogja, befolyásolja az események kimenetelét.  Megint máskor szellemem, jelenlegi érzelmi állapotom lesz a döntő! Mennyire sokrétű a mindennapok feladatának beteljesítése, s szinte előre megjósolhatatlan, vajon feladatmegoldó varázsköpenyegünkből, melyik varázseszközt kell, elő húznunk a következő pillanatban.

Az eseményeknek megvan a csak őrájuk jellemző viselkedési formájuk, ami egyedi, kifejezetten minden pillanatban újszerű és friss! Újszerű, de mindig van egy könnyű kis fahéjas dejavus utóíze. Minden esemény úgy alakul, ahogy alakul, de kétségtelen tény van bennük valami közös! Különböző és azonos tulajdonságaik játékos keveredése mindig zavarba ejtő.  Kétségtelen tény, mindig utólag magyarázzuk meg, milyen összefüggésben van a megtörtént esemény az általunk tervezettel!

Ez az élet nagy társas játéka.

Felmerülhet a kérdés, ha ennyire szivárvány tulajdonságúak a mindennapok eseményei, vajh’ milyen apropóból gondoljuk azt, hogy a világ leírása egyszerű!

Nos, a világ leírása nem is egyszerű, s nem is bonyolult dolog! De kétségtelen tény van benne valami bizarr elemelkedettség, ahogyan bebizonyosodik az állandó tervezgetésünk okafogyottsága!

Ahogyan az emberi önkifejeződés egyre sokrétűbben megmutatkozott - először is az írásbeliség kialakulása miatt, rá kellett jönnünk, hogy, tulajdon képen hány féle képen is látjuk a világot. Se szeri se száma azon véleményeknek, melyek, mint különálló módon, ebből az egy világból, más-és más következtetéseket vontak le!

A felsorolások tévedéseivel számolva, pusztán csak néhányat emelnénk ki, a jelenleg is megtalálható véleménynyilvánítási formák sokaságából.  Így lehet szemléletünk vallásos indíttatású, lehet esetleg metafizikai beállítottságú, vagy csak egyszerűen, szakítva minden eddigi formával, egyéni magyarázatok is lehetnek, egyszerű hétköznapi módon.

Még így sem leszünk nyomasztóan sokszínűek, de egyoldalúak sem! S ez már mindenképen eredmény! A tapasztalt világ bonyolult működése, sok azonosnak, vagy különbözőnek tűnő rész érdekes egymásra utaltságának szövete, mindig új felfedezésre ösztönöz minket.

S milyen a sors! Most is, mint mindig próbára tesz minket, a maga észrevétlen, kissé incselkedő módján! Látszólag össze nem illő műveket terel egymás mellé a véletlen pásztor botjával!

S ha már így egymás mellé kerültek, nézzük meg mit is mutatnak nekünk ők, így együtt a mindenségből! A közös nézőpont eredménye melyet nevezhetünk Egyesített Elméletnek, vagy valami másnak, minden pillanatban jelen van, s csak következetesség szükséges ahhoz, hogy megleljük benne a nézőpontok azonosságát!

Módszerem abban kíván újat mutatni, hogy egyesíti a különböző munkákban elért eredményeket, segítve ezzel egy olyan együttgondolkodás kialakulását mely, mind annyinknak a hasznára válik! Nem a különbözőségekre alapoz, hanem a természetben megmutatkozó sokszínűséget úgy mutatja be, mely minden esetben a segítségünkre lehet. Ez lehet a jövőben az egyetlen lehetséges együttműködési forma, továbblépésünket, tovább élésünk záloga!

Nos, álljon itt a sors különleges fintora folytán az egymás mellé rendelt művek sora:

Ezek az:

 Credo Evangélikus műhely 2009 különszáma, (ISSN 1219-6800) a Magyar Evangélikus Egyház Luther Kiadója gondozásában, a hagyományos vallási gondolatok csodálatos fűzére,

  William Arntz, Betsy Chasse, Mark Vicente Mi a…(füttyöt) tudunk! 2005 című műve, az Ez Van kiadó kiadásában (ISBN:978 963 87251 3 4,)

Valamint, de közel sem utolsó sorban egy régebbi tudományos alaposságú metaelméleti munka, T. Ojzerman tollából a Filozófia történet Metafilozófia címmel, a Kossuth Könyvkiadó 1970-es nyomtatásában (PL-120-K-7073).

Így, első olvasatban egy olyan könyvespolc könyveire gondolhatunk, melyeket csak úgy találomra raktak egymás mellé! De vajon kiállja-e az első következtetésünk a próbát, lehet, hogy elhamarkodottan ítélkeztünk?

 A mindenségből merített munkák, jellemzően mutatják be, alkotójuk „hitvallását”!  Van úgy, hogy egy vallásra hívják fel figyelmünket, de lehetnek más elkötelezettségek hívei is. Ez lehet talán az első, igen fontos megállapításunk, mely komoly figyelmet érdemel!  Igazi elkötelezettség nélkül nem lehet semmilyen munkát elvégezni!

Ahogy az emberi lét minél sokrétűbb önkifejeződésre adott lehetőséget, úgy szökkentek szárba a teljesen különbözőnek látszó világ leírási lehetőségek! Amíg a vallásos elképzelések adták a világ magyarázatának jelentős részét, úgy könnyen átláthatókká váltak a különböző „izmusok”. Ezekben a központi helyet elfoglaló vallásalapító Isten vagy Istenek lehetettek egyesítő vagy megosztó szemléletűek. Mivel azonban mi elsősorban emberek vagyunk, s tudásunk véges, így az általunk képviselt vallások nagy része inkább tekinthető térítőnek, mint általánosan egyesítő szemléletűnek!  Amit mi a világból megtapasztaltunk, azt úgy adjuk tovább, annyira meghatározó jelentőségűnek, mellyel embertársainkat óhatatlanul is befolyásoljuk! Ez tehát a vallásos szemlélet egyik változata, mely kirekesztő, elválasztó tulajdonságokkal van felvértezve, s annak híveit szinte „harcra” szólítja a más véleményt mutatók ellen.

Azonban léteznek olyan,,,  vallások melyek az egységre hívják fel a figyelmet. Szabadon elfogadják a különböző nézetek létjogosultságát!  A Minden 1 szemlélete ilyen, egyesítő tendenciákat felvonultató irányzat, mely a természetben egyszerre megjelenő teljességet hirdeti!

Kialakult egy olyan világszemlélet is, mely központi helyre nem egy vallásalapítót, vagy egy szemléletet helyez, hanem az anyag mindenhatóságát hirdeti! Ők a materialisták, akiket mindig irigyelni lehet elkötelezettségük miatt! Az anyagban hisznek, de lélekben ők azok, akik a legerősebben kötődnek materializált istenükben!

A filozófiai irányzatok képviselői olyan következtetések hirdetői, akik mindegy kiollózva a bölcsességek és útmutatások lényegi tartalmát, egy olyan új, eddig nem látott összefüggéseket mutatnak, melyek a jelen kor kihívásaira is válasz nyújtanak!

Ők kimondva, kimondatlanul hirdetői, zászlóvivői a mindenséget tökéletesen leíró törvények egyesítésének, melyek a bölcsesség tökéletes kívánságteljesítő fájából hajtottak ki.  S lettek annak más levelű, más virágú, más termésű ágai!

A természetben mindenkire és mindenre azonos szabályok vonatkoznak! Az emberi elme megkülönböztető hajlama az, ami úgymond személyessé, egyénivé próbálja meg formálni az őt körülvevő világot. A világ mindig tökéletes, s állandóan változik! Az őt leírni szándékozó személyes élménye az, ami mindig más következtetésre jut, mindig más lesz, ami közlendőjének a középpontjában áll! A természetet leíró elme mindig ugyanazokat az eszközöket használja, veszi igénybe tapasztalatának leírásakor! A különbség abban mutatkozik, hogy a szemlélő, aki a véleményét kinyilvánítja, mit tart elsődlegesen fontosnak, az ő általa megfigyelt világból. A nagy káprázat bősége az, ami elgyönyörködtet, s zavarba ejt! Talán ez adta meg a kezdő lökést ahhoz, hogy a nézetek, az elképzelések egész láncolata létrejöjjön! A vallásalapítók közvetlen Isteni tapasztalatait, az őt hallgató, olvasó, szellemi követő a saját elképzeléseivel észrevétlenül feltöltötte. A szent iratok olvasójának egy saját elképzelése lett arról, mit „érthetett ez alatt a kijelentése alatt” a mester!

Az Evangélium, - a jó hír - Krisztus szavai szerint az egész emberiségnek szól:

 „Menjetek az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.”

Krisztus, aki nem gondolkodott vallásalapításban, egy tiszta szándékot fogalmazott meg egyszerű szavakkal. Hatása az utókorra szinte felbecsülhetetlen lett!

Szándéka szerint:

Az Evangélium, a jó hír az, hogy mindig mindent szeretettel, együttérzéssel, meg lehet oldani!

Az evangélium, a jó hír annyi mindig meg lehet bocsátani, soha nem késő…

 Az autentikus evangélium követőinek szándéka szinte mindig szembe találkozik a mindennapok kaotikus kihívásaival. A „jó hír” erejével kell, hogy szolgáljuk embertársainkat. Széles azon értelmezések köre, melyek a „hagyományőrzés” és a „minden napi kihívások” malomkövei között őrlődnek. Ezekben a kiélezett hétköznapi küzdelmekben - ahol az eldöntendő kérdések szinte magasabbak, mint a hit tartóoszlopai – fontos lenne szem előtt tartani az eredeti feladat megértését. Határozott célkitűzések, határozott elvek, elkötelezettség! Ezek azok a Krisztusi elképzelések melyek a” jó hír” megértéséhez szükségesek. Nem elhanyagolható az a kihívás sem, hogy teljesen nem lettek tisztázva azon alapok sem, melyek a későbbiekben irányadóak lehettek volna hívő ember és a hitet hirdetők számára. Ezt a gyönyörűséges munkát hagyta ránk Jézus, s ennek kellett az óta, és kell jelen korunkban is megfelelnünk. Megfigyelhetjük mennyire, szerteágazóak azok az értelmezések, melyek az evangéliumot értelmezik. A mai kor emberének elképzelései, s a hagyományos elveket képviselők értelmezései igen szerteágazók ebben a kiadásban. A véleménynyilvánítás szabadsága, valamint az együttérzés evangélikus értelmezésének párhuzama, korszakokon keresztül alapfeltétele volt, s ma is az a vallási együttgondolkodásnak! Hagyományőrzés vagy az új utakon történő járás! Az eredeti értékek megőrzése, vagy az új, korszerű értelmezés a követendő irány! Jézus saját korában is úgy fogalmazta meg nézeteit, hogy azok a fennálló vallásos elképzeléseknek új értelmezését adták! Ő saját cselekedetein keresztül arra hívta fel a figyelmet, hogy a tevékeny részvétel, s a példamutatás mindennél fontosabb! Az elkötelezettség, a hűség, a bizalom a Mennyei Atyában, időtlen igazságai az eredeti tanításoknak!

„ Jó pásztor (Dávid zsoltára.) Az Úr az én pásztorom nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. Igaz úton vezérel, nevéhez híven…”

Mindig megnyugtatnak, eligazítanak ezek a sorok! Lehetnek veszélyes, vészterhes idők. Jöhetnek új, s még újabb kihívások, ezek a sorok minden körülmények között a” helyes irányba terelik az elkóborolt bárányokat”. Az evangélium szavai mindig lecsillapítanak, nyugvópontra juttatják a háborgó lelkeket. Ez kellene, hogy irányt mutató legyen számunkra minden körülmények között.

Amennyiben rendet szeretnék tenni a világban, azonnal elkezdhetjük azt magunkon! Ha mindenki így tesz, azonnal leegyszerűsödik a helyzet, mert a félreértésekre adó viták „kizárhatóak”! Írja Joób Olivér: A megújuló egyház” című munkájában, melyben módszertani megközelítésekkel él!). „ Az egyház lényege a misszió…” (Szeverényi János Halálos konszenzus vagy hitvaló követés?)

Csermely Péter –„Értékőrző értékteremtő, együttműködő egyház „munkája példája lehet az eredeti evangélikus megközelítésre. Családi értékekre alapozott, személyes emlékekre támaszkodó gondolatvezetése kiválóan mutatja be a hagyományos értékmegőrzés lehetséges irányait. Hagyományos elveinek egyszerű értelmezése a mai kor feladat megoldásaira drámai egyszerűséggel mutatnak rá! „ A nagy dolgok nagyon egyszerűek…” vallja egy régi magyar mondás! Amennyiben helyesek, időtállóak az alapok, úgy a felépítmény is stabil, s ezen felül időtálló, korszerű lesz!

„ Meggyőződésem, hogy egy modern egyház esetében a gondolkodás, az elfogadás megértő, együttműködő önállósága korparancs!”

Alapigazságként fogalmazza meg korunk legfontosabb, legerőteljesebb kihívását, hogy jelen korunknak univerzális megoldásra, s ezzel együtt természetesen univerzális emberre van szüksége. A szakemberek egyoldalú megközelítésének eredménye mindenki által tapasztalható eredményt hozott. A hittel, bizalommal, együttérzéssel teli emberek kora következik most! Minden emberre számít, idősre, fiatalra egyaránt, s feladatmegoldásánál a modern és a hagyományos értékekre egyaránt számít.

„ A tehetség modern felfogása szerint mindenki tehetséges lehet. Ezt a bizalmat, ezt a hitet kell egymásban elültetnünk, és akkor egyházunk nemcsak magukkal megbékült társaikat becsülő és segítő emberek egyháza lesz, hanem otthont is ad annak is, hogy oktatásában, gyülekezeteiben új legendák szülessenek…”

„ Schneller István: igehirdető, spirituális egyházat szeretnénk „az evangélikus megújulás stratégiájának fontos, hanem a legfontosabb területét érinti. 

„ Szinte megdöbbenéssel kellett az utóbbi években újra és újra tapasztalnunk, hogy milyen mértékben elzárják a gyülekezeteket a teológiai felismeréseinek megtalálása elől, sőt hallgatják el azokat tudatosan előlük, s hogy ennek következtében milyen nagy közöttük a zűrzavar…”(Heintz Zahrnt) Az egész lehetséges stratégiája a spiritualitás felemelése. Korunk vallási, világi nézeteinek összecsapása nem kíméli az igehirdető közösségek, templomok szent körülményeit sem. Harc folyik minden szinten a nézetek között a hitgyakorlók megnyeréséért. A mindennapok legközvetlenebb kérdéseibe történő beavatkozás, véleménynyilvánítás adja arra a lehetőséget, hogy féligazságokkal olyan mód befolyásolják a megcélzott emberek csoportját, hogy azok, mint lehetséges igehirdetést fogadják el a közölt, kimondott szavakat, ismertetett véleményeket. Elhangzik korunkra jellemzően a legfontosabb kívánság, a legfontosabb óhaj! A teológia és a filozófia kérdéseinek korszerűsítése elodázhatatlan! A teológiai hallgatók egyharmada követni sem tudja a körülöttük folyó egyházi kérdések, válaszok sokaságát, s ezzel párhuzamosan a teológiai kérdések annyira differenciálódtak, hogy a „nem szakemberek” számára már szinte követhetetlenek! Ezzel párosulva a végkövetkeztetés nem lehet más, mint amit egy (latin) közmondás is közvetít: teher alatt növekszik a pálma! „ Meg vagyok arról győződve, hogy az emberek sokkal többet értenek, mint amit feltételezünk róluk…

S álljon itt Hafenscher Károly (ID.) „Egy teológus a stratégiáról” írása jelen életünk tökéletes keresztmetszete. Tapasztalata szerint emberöltőnyi korkülönbségek áthidalására csak a bölcsesség képes. Hajdanvolt időkben, egy családi házban három generáció élt együtt. Minden családtagnak megvolt a maga feladata, s a családi hierarchiában betöltött rangjának megfelelő szava. Ezt az egységes, egészséges életszemléletet napjainkban nem gyakorolják! Tapasztalatokon alapuló vezetőgárda minden körülmények között nagy kincs. Érdemes ezekre az elévülhetetlen erényekre alapoznunk, hogy reményteljes jövőre legyen jogunk. Érdekes okfejtést kapunk a minél szélesebb megismerések buktatóiról, hogy mennyire szükséges a minél alaposabb okfejtés! Bonyolult világ, összetett lehetőségei egyetlen végeredményt adnak. Vajon ennyi kísértés, ennyi eshetőség, ennyi variációs egyéni és társadalmi fejtegetés, vajon hogyan képes egységes vélemény hozatalára. Jézus szavai mindig következetesek, röviden érthetőek voltak. Magyarázat azokhoz nem is nagyon kellett. A szerző bátran felhívja a figyelmet az egyszerűbb gondolkodásra, az egyszerűbb életvitelre! Hiszen támogatókat, híveket akarunk szerezni az evangéliumnak, „nem szájtátó csodálkozókat, akiket az értetlenség leforrázott!”

Ezek, s még szélesebb színskálájú gondolatokat a Credo Evangélikus Műhely 2009 –es különszámában olvashatók. Értékteremtő, együtt érző módon foglalkoznak korunk lényegi problémáival, megadva a hétköznapok feltett kérdéseinek közvetlen válaszát. Tette mindezt úgy, hogy elkerülte az intézményesedés éles víz alatti szikláit, melyek komoly lékeket üthetnek a Jézusi tanítások megértésének hajóján! Nagyon egyértelműen foglal állást a tanítások korszerűsítése mellet, nem hagyva figyelmen kívül azt sem, hogy az eredeti jó hír minden korban egyértelmű, magyarázat nélkül való! Úgy foglal állást a jó hír terjesztésénél, hogy nem merül fel bennünk az irányú kétely, hogy minden, a korunkban felelősen gondolkodó egyházi gondolkodó bátran vállalhatja annak minden sorát. Különösen tetszetős a több alternatívával rendelkező lehetőségek szortimentje, mely a mai kor, emberének felüdítő, hanem elengedhetetlen közege. Talán ha egyetlen kifogásom lehet e munka kapcsán, az a nagyon fegyelmezett, tárgyszerű, mindig a megoldásokra összpontosító hangnem. Következetes, állandóan tárgyilagos, tényközlő stílusa, talán egy kicsit lehűti, a Krisztusi tanítások melegét, együttérzését, szeretetét igénylő egyszerű ember hangulatát.

A következetes, minden elemében alapos tudományos, szakszerű megközelítés lehetne a stafétabot a sorban következő munka T: Ojzerman: Filozófia történet, Metafilozófia” munkájával!

Mi a filozófia?

A filozófia a bölcsesség szeretete, vagy szeretet bölcsessége!

Mi a filozófia-történet?

A Filozófia történet tárgya a lét és a nem lét törvényszerűségeiről alkotott filozófiai munkák, fogalmak történelmi fejlődése. Leegyszerűsítve fogalmazhatnánk úgy, hogy a materializmus és az idealizmus időtlen harcának történelme! Témájának történelmét teljességében lehetetlen, csupán empirikus módon megközelíteni, vagy kutatni. A filozófiában a változás, az átalakulás a haladás elengedhetetlen velejárója, így természetes talaja mindegy lételeme annak történeti kutatása.

Ennek az igen alapos munkának következetes vezérfonala, briliáns tökéletességgel szel át egy olyan tudás tengeren melynek minden áramlásával, minden egyes szelével külön-külön is tisztában van. Mit tisztában van, folyamatosan megszólítja őket, beszélteti szereplőit. Thálész, Püthagorasz, Demokritosz, Hégel, Diogenész, Wildelband, Schopenhauer… végtelen lehetne a felsorolás, s akkor sem lenne tökéletes mindazoknak a kutató, összefüggéseket kereső filozófusoknak a felsorolása, akik mind egy szálra felfűzve megalkothatnák az emberi bölcsesség príma matériáját. Itt mutatkozik meg talán legerősebben a mindenki által annyira óhajtott egységes szemlélet megvalósulása. Szinte azt mondhatnánk, ez egy alapos példaértékű munkája az Egyesített Elméletnek.  Bámulatos az összhang, ahogyan a felsorolt bölcsek- nevezzük Őket annak, átlépve a fenti behatároltságon - hogy szinte kimondva kimondatlanul is ennek a nagy közös esszenciának a létrejöttét fogalmazzák meg körültekintő módon. Kínálkozik a bibliai példa, szinte a bölcsesség édenkertjében érezzük magunkat, s akárhova nyúlunk is ott mannát találunk!

A „Püthagorasz szerint: a halandó emberek csak filozófusok lehetnek, nem válhat belőlük bölcs, hisz az a Szentek privilégiuma…

S ennek majd nem ellent mondani látszik az, hogy:

„Sokan vélik bölcsességnek saját tévedésük felismerését”

Nem egyszerű feladat egy olyan tudományterületet bemutatni, mely még önmagát is vizsgálódása célpontjává teszi! Azt is mondhatnánk ahány ember annyi filozófia. S a még oly tökéletes kinyilatkoztatás is kerülhet a későbbiekben kijavításra. Lehet, külön filozófiája mondjuk egy családnak, egy népnek, egy kornak! S az sem elképzelhetetlen, hogy a földi léptékekben mért filozófiai tételek, esetlegesen más kultúrákban nem hogy különbségekre, de esetleges hasonlóságokra sem találnak! Mondhatjuk azt is ez az a dolog, ami annyi lehet, amennyit akarunk!

Segíthet a hétköznapi életben, s támasztékul szolgálhat más tudományágaknak.

Nils Bohr azt mondta, hogy a modern fizika új, alapvető elméleti szintézise teljesen új „őrült” eszméket igényel, vagyis olyan eszméket, amelyek látszatra összeegyeztethetetlenek a tudományban megrögződött igazságokkal…”

„ Ha végső soron minden filozófia alapkérdése a szelleminek az anyagihoz való viszonya, akkor „mi a filozófia? Vajon nem ez a fő kérdése a filozófiatörténeti tudománynak?

A válasz: igen lehet, hogy ez!

Ez egy valódi intellektuális probléma! Egy eredendő kinyilatkoztatás arról, mi a filozófia igazi területe, feladata, s hogyan viszonyuljon önmagához? Miként értse, magyarázza azt a minden korban markánsan felmerülő kérdést, mely úgy társadalmi, mint egyéni szinten megjelenik! A filozófia történeti tudomány a társadalom szellemi életének, az emberi értelemnek egy olyan megnyilatkozásra hajlamos kifejeződése, hogy miként értse önmaga, s benne az ember azon szándékát, akaratát, hogy világban való léte megmagyarázásra szorul!

Ez egy olyan harcmező, ahol az elért győzelmek semmire sem jogosítanak, s ha esetleg nem vagy elég éber, nem vagy eléggé naprakész pillanatok alatt „eltűnsz a süllyesztőben”! S csak néhányaknak adatik meg a tisztes nyugodalmas öregkor,” Lépten-nyomon érezhető egy olyan éhes, minden fogával harapni tudó elme mindenen átgázoló csörtetése, mely állandó táplálékhiányban szenved! Se szeri, se száma azon figyelemre méltó, korukat meghatározó gondolkodóknak, akik a létezés egyedi megfejtését, megoldását keresték egész életükön át. S egy öröktől fogva tapasztalható, soha nem csillapodó kielégületlenség lett az, amit ez a téma adhatott a keresőknek.             S cserébe a testi, lelki, szellemi kitárulkozásért, mind végig úgy érezhette, adósa maradt néki, méghozzá örökre, s végérvényesen!

Érdekes, ha nem korszakalkotó Hutchison véleménye, mi szerint „a filozófiai megoldások sohasem nyertek megoldást önmagukban, s a vallás támogató együttérzése nélkül egyáltalán nem lehetne életképes egyetlen filozófiai elmélet sem, minden filozófiának van vallásos alapja, és minden vallásnak megvan a maga filozófiai értelme…”

Minden mindennel feltételekhez kötötten függő módon kapcsolódik.

 Minden filozófiai értekezés legmeghatározóbb eleme a függő keletkezés felismerése!  Ezen a ponton fellélegezhetünk, s meghallhatjuk a világegyetem talán első halk suttogását! Légy nyugodt, lazíts, dőlj hátra! A játék elkezdődött, minden a helyén van! Ne uralni, megmagyarázni akard a teremtést! Fordulj felé, nyílj ki, engedd magadba! Ne kívülről próbálj megmagyarázni minden eseményt, jelenséget! Engedj be, s megmutatom kincseimet!

Nem találhatunk soha, semmiféle új felismerést, mely már ne lett volna valamilyen körülmények között ismert, elfogadott. Ahhoz, hogy valamilyen eredményre jussunk, tudnunk kell, hogy abban a témában milyen munkák láttak már napvilágot! Szükségem van az elődök, nagyon komoly úttörő munkájára, ahhoz, hogy tovább tudjam vinni az örök bölcsesség fáklyáját. Minden gondolat egyben végeredmény, s kezdet is! Ezért fontos, hogy minden pillanatban készek legyünk a spontán felismerésekre! Minden autentikus bölcs, autentikus tanítványát várja egész életében, hogy átadhassa a felismerések gyöngysorát.  Mester és tanítvány, ők a tudás hagyományvonalának letéteményesei. Ezért nélkülözhetetlenek a szellemi műhelyek, iskolák, melyek beteljesítői a kortalan bölcsesség átadásának!

Reméljük, hogy ennek a kiváló munkának további kiadásai is megjelennek majd, s nem fognak hiányozni a mindenséget újra felfedezni vágyók könyvespolcáról!

 S, hogy a mőbiuszi tanítás meglelje folytatását, végül, de nem utolsó sorban következzék William Arntz, Betsy Chasse és Mark Vicente  a Mi a…(füttyöt) tudunk!  című kiadása.

Izgalmas utazásra invitál, reményei szerint, hogy megváltoztassuk mindennapi valóságunkat! Ahogy a komoly, megrázó események kikényszerítik a feloldozást, úgy köszönt be hozzánk a szerzőhármas, új friss fuvallatként e művével!

Más megközelítés, más modor, más következtetések! Már megjelenése, arculata, s magyarázatai is olyan környezetbe helyezik a spirituális és tudományos útkeresőket, mely a mindennapok eredményekre, tempóra, lüktetésre számító olvasóinak nem okoz csalódást. Nagyon fontos, ha nem elengedhetetlen a mai kiutat kereső ember szempontjából, hogy a tudomány és a spiritualitás párbeszéde közvetlen módon eljusson a tudásra éhes olvasó közönség legszélesebb rétegéhez!

Közvetlen módon keresi a feltehető kérdésekre a válaszokat, s ha teheti, mint a jó pin-ponkozó, azonnal le is csapja azt. Lineáris felépítettsége segít közelebb hozni a mindennapok emberének a titokzatos megismerendő világot. Érdekes jó hangulatú, „ pörgős” kérdésfeltevésekre, ugyanilyen válaszok következnek. Mint fiatal pályakezdő, ki igazából egyetlen tulajdonságával akar csatát nyerni, ez a könyv is rövid rávezetésekkel ad megközelítő eredményt.

Megkerülhetetlen a kérdés vajon egy populárisabb tudományos megközelítés az, ami el tudja fogadtatni az emberekkel a világ összetettségét, vagy a hagyományos megközelítés ad esetleg jobb eredményű magyarázatot!  Ez, egy igen becsapós kérdés! A szerzőhármas közvetlen hangulatú, a mai kor kritériumai szerinti szerkesztésének köszönhetően a lehető legjobb úton halad a felé, hogy egy hosszú esős vasárnap ne tegyük le a kezünkből a könyvet, amíg a végig nem olvastuk!

Itt érdemes megemlítenünk, hogy mennyire fontos minden tudományos értékű munka tökéletes felépítettsége. Fontos, hogy következtetései, hanem is hibátlanok, de megközelítően helyesek legyenek. ( Mondom ezt azzal a biztos tudattal, hogy az igazság odaát van…). Vitába lehetne szállni a rövid kiemelések helyes használatával, a megállapítások helyességével, de helyette inkább meggondolásra ajánlanám, csupán magát a kiemelést, mint kommunikációs formát. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy megállapítás, egy kiemelés abban a pillanatban, amikor megszakad a kontaktusa éltető közegétől, sérül, s félremagyarázható!

„ Az ókor legnagyobb kultúráiban szerves kapcsolat volt az emberi és az isteni között. A Föld és a Világmindenség megszólítása „te” és nem „ez” volt. Az emberek úgy érezték, hogy közreműködnek egy nagy kozmikus misztériumban, aminek ők az egyik része. Az emberek az anyagi világban élték meg az istenit. Az isteni jelenlét lehelt lelket a természetbe…

Számtalan lehetőség nyilvánul meg a tanításra, s ugyanennyi a finom helyreigazításra is. Ügyelnünk kell arra, hogy jelenlegi korunk társadalmi, politikai, erkölcsi, etikai helyzetét ne tekintsük egyedinek, s ne gondoljuk azt, hogy speciális helyzetünkben speciális megítélés az, ami eredményre vezet! Fogadjuk el a körülményt, hogy az ókorban az emberek ugyanabban a világban éltek, mint jelenleg. Nincs másik világ, amitől el lehetne szakadni, amitől meg lehetne, kellene szabadulni, hogy az eredendő bölcsességgel, a természettel közvetlen viszonyt tudjunk kialakítani! Nem a világ változott meg! A mi értelmezésünk az, ami nap-nap után a változást mutat! Próbáljuk meg, vonuljunk el egy pár napra egy olyan természetes környezetbe, mely nem ad civilizációs támasztékot! Nincs telefon, tv, számítógép… egyszerűen csak magam vagyok a természetben! Saját tapasztalatból mondom néhány nap elegendő ahhoz, hogy visszamenjünk az időben, s elkezdjünk mindenkivel, mindennel tegeződni. Elkerülhetetlen lesz a találkozás a mindenséggel, s nem elmélet, hanem gyakorlat lesz az isteni jelenlét direkt megélése! A természet mindig természetes! Rajtunk múlik, miként éljük meg hétköznapjainkat. Itt nem arra gondolok, hogy nomád körülményekbe kell menekülnie annak, aki az isteni közelséget meg akarja tapasztalni, hanem a lényeglátás szükségessége mellett kardoskodom!  A középút, „az arany középút” keresésére próbálok meg buzdítani! Ha egy földterületet leaszfaltozok, s építek rá néhány betonfalat, attól még a természetben vagyok! Kinek jutott már az eszébe, hogy egy metropolisz is a természetben van, s őrá is a természet törvényei vonatkoznak! Ugyanúgy kitaposott utakon közlekedsz, ugyanúgy csoportokba tömörülve teszed a dolgodat, s ugyanazok az erőviszonyok azok, amelyek besorolásodat adják a csoport hierarchiájában. Ha mindig a megkülönböztetés szemüvegén keresztül figyeljük világunkat, az egyezőségekre kevesebb figyelem jut!

„Mi a valóság!” Fejezete az, amit alaposabban érdemes körüljárnunk, hiszen pontos választ ad arra, hogyan gondolja a szerzőhármas megfogalmazni jelen korunk alapkérdését!

A tudat teremti a valóságot”. Hát bizony ez is kapcsolódik. És ez így megy tovább…”

Az alapokat érintő kérdéseket, azért érdemes már az elején tisztázni, hogy a felépítmény stabil, masszív tudjon lenni!  Ha az alap nem stabil, vagy esetleg ingoványos talajon áll, sok nehézséget, félreértést okozhat! Filozófia-történeti, meta filozófiai értelemben is a tudat az alapja a mindenségnek! A tudat nem olyan valami, amire azt mondhatnánk, hogy „… Hát bizony ez is kapcsolódik…”.

Mi a valóság! Kezdjünk néhány általánossággal! A tudat tere, a mindenség ideje és variációs lehetősége végtelen! Az ember - aki próbálja megfejteni a titkokat - lehetőségei sajnos lényegesen szerényebbek! Csupán 5 érzékszervvel rendelkezünk, s ezek működésének érzékelési tartománya is behatárolt! Véges az életkorunk, s véges az intelligencia is mely rendelkezésünkre áll vizsgálati módszereinket illetően! A tudomány, mely felvállalta a zászlóshajó szerepét, jelen tudásunk szerint, s saját értelmezése szerint is véges!  Megannyi véges dolog mely a végtelent faggatja! Így elsőre megrázó az, ami előttünk áll!

A természet erőfölénye azt gondolom nem kérdéses! Legyünk tehát tisztelettel iránta! Fogadjunk el mindent, amit kínál, hiszen Ő tudja mi a jó nekünk! Bölcsen, természetesen fordul felénk. Gondoskodik rólunk, testéből adott nekünk, hogy mi legyünk! Ennyi gondoskodást szeretettel, odafigyeléssel kell fogadnunk. Hallgatóznunk illene csendben, s nem harsányak lennünk! Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy egy csendes sarokba üljünk le, s várjunk, ki tudja mire! Inkább azt a rendet kellene jobban átgondolnunk, hogy ha Gaia a Földanyánk, s a Kozmosz teremtő ereje az Apánk, s az emberiség a testvérünk, akkor mi Egy Család vagyunk! Egyesíteni kellene erőinket, csatározások helyett. Egy családra igazán a jellemző az, ha mindenkinek megvan a maga feladata, s a hierarchiában elfoglalt helye. Nem leigázni kell a természetet, nem átalakítani működését, kizsákmányolni testének kincseit! Együttműködni, elfogadni, elvégezni a ránk bízott feladatokat, s felelősséget kellene mutatni s vállalni!

A valóság alaphelyzete ehhez képest sokkal bonyolultabb képet mutat! Tudomány és vallás csatázik egymással, s önmagával is! Új ideákat keres, s nem hagyatkozik régi értékeire. Rohan. Kérdés lehet: jó, akkor hogyan csináljam? A válasz végtelen egyszerű: természetesen! Amennyiben valahol elakadnánk, nézzük, meg miként oldja meg ezt a feladatot a természet! Hermész Triszmegisztosz Smaragd Táblája bármikor, bármilyen feladat megoldásánál teljes megoldást ad!

Látható egy családi idill, minden pillanatban: a gyermek kérdez, a szülő válaszol!

De térjünk vissza a szerzők álmához, ami a valóságot illeti! Hiszen olyan az egész élet, az egész valóság mindegy álom! Kialakul egy elképzelésem a dolgok rendjét illetően, s a sors kényesen ügyel arra, hogy ne úgy legyen! Mint az álomban! Akkor mikor vagyok fenn? Most vagy álmomban! A dolgok mélyére kell hatolnunk, és „a kvantumfizika pontosan ezt fedi fel. Szerinte a fizikai világ magjában van egy teljes mértékben nem fizikai birodalom, hívjuk akár információnak, lehetőséghullámnak vagy tudatnak.”

Érdekes azt megfigyelni, hogy amikor elindul a kutatás a dolgok „ezek, meg azok”, tárgyként vannak beazonosítva! Amint valamilyen tulajdonságot vélünk felfedezni működésében, nyomban adunk neki egy hétköznapi életben használatos elnevezést! „ Féregjárat, fekete lyuk, Schrődiger macskája…! A legérdekesebb csak ezután jön! Ezt a felfedezést, hogy életszerű hasonlatot találtunk, nem gondoljuk tovább! Nem ezen, a már kitaposott úton haladunk tovább, ami az életből már megismert kapcsolódásokat, magyarázatokat adna nekünk, ha tovább folytatnánk az életben beazonosítható hasonlatosságok sorát! Nem, mi megelégszünk ezzel a felvillanásnyi azonossággal, s visszahullunk az eredeti probléma gyökereihez, s leszegett fejjel tovább faggatjuk! Hívhatnánk ezt egy módszertani villanófény effektusnak! Tessék találtunk egy újat!

„ A Tudat Valószínűleg Nagyobb/Igazabb Valósága” (mind így nagybetűkkel írva a könyvben) egy örvendetes, ha nem a könyv egyik legfontosabb megállapítását teszi! Fantasztikus, megtörtént az igazi nagy találkozás, a nagy áttörés! Paradigmaváltás?

„ Emiatt, Dr. Newberg azt mondja: Tényleg meg kell vizsgálnunk a tudat és az anyagi valóság viszonyát… hogy most lehet-e vagy sem, ténylegesen az anyagi világot egy tudatos valóságból származtatni! Sőt, az is lehetséges, hogy a Világmindenség ’alapanyaga’ a tudat maga”

Erről a pillanatról álmodtak az egyesítésre váró filozófusok, kutató elmék, bölcsek, bodhiszattvák, papok… mindenki! Ez lehet egy közös együttdolgozás alapja, egy közös nyelv! S innen már egyenes út vezet a felismerések sorozatáig. S nincs más dolguk, mint a saját „kutatási területük” eredményeit egymásnak elmondva, összefésüljék azt!

Ezért érdemes elolvasnunk ezt a könyvet, hiszen megfogalmazta, mit megfogalmazta, megállapította a vallások és a tudomány képviselőinek közös igazságát!

 Végül is summázhatjuk munkánk végeredményét! 

A bölcsesség útján egyetlen lépés sem vész kárba. Ha újabb eredményekre akarunk jutni, a régi felismeréseket, bölcsességeket ismételten át kell gondolnunk. Az újszerű megközelítések átrendezik a megunt tényeket! A jó és a rossz, a helyes és a helytelen kéz a kézben járnak!  A megoldások újabb talányokat vetnek fel. S az ismert tételekben ismeretlen alkotóelemekre bukkanhatunk újra! S az ismeretlen kérdések alaposabb átvizsgálás után ismerősnek tűnnek majd! Ami fontos lehet számunkra, az hogy megtaláljuk az átjárókat. Folytatni tudjuk elődeink dicső munkáját.

Elindultunk a hétköznapok testet- lelket próbáló harcától a mindent felölelő felismerés, az Egyesített Elmélet irányába. Arra gondoltunk eddigi szokásaink szerint, hogy aprólékos módon minden megvizsgálva alaposan, majd eredményre fogunk jutni! De találtunk egy nagyszerű felismerést, s ennek segítségével nem külön- külön, hanem „megismerés fürtökben” kezdtük megközelíteni a mindenséget! S láss csodát, hirtelen, mint padlón a szétszórt higanyszemek, az eddig ismeretlen, össze nem illő részek új egységben összeálltak!

Az úton járás a lényeg, s hogy rájöjjünk arra, hogy nem az ember a hibátlan, hanem a tanítás!

Izgalmas új fejezetek előtt állunk!

Bontsunk vitorlát vár az Óceán!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.