Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy teraszon ültünk a Mesterrel

Egy teraszon ültünk a Mesterrel! Jó meleg idő lévén az emberek nagyon nyáriasan öltöztek! Egyszer csak, megjelent egy feltűnő szépségű hölgy! Az elismerő férfi tekintetek végig kísérték, amíg elhaladt a látóterünkben! A hirtelen keletkezett csendben, szinte alig hallhatóan, de határozottan megszólalt a hangja: 

„A kis fej irányítja a nagyot!”

Rövid csend után kitört belőlünk a harsány nevetés.  Arra gondoltunk ennél finomabban meg sem lehetett volna fogalmazni azt, ami történt! Mindenki arra gondolt, ott akkor, hogy az erőteljes tanítások után, szükség van egy kis pihenőre, egy kis lazításra! Egy jó viccnek tűnt a helyzet, s megnyugodtunk, a Mester is csak „emberből van”!

Rajta nem látszott semmi különös!

Furcsa egy dolog a bölcsesség! De kétségtelen tény, nem csak szigorú tud lenni! A természetes viselkedés roppant intelligens arcú, annak ellenére, hogy a természet nem intelligens! A természet teljes!

Akkor még, ott azon a napon nem tudtam, hogy milyen erőteljes tanításban részesültünk!

Majd hosszú évek múlva, az előadások alatti folytonos kommunikáció, a rövid, lényegre törő személyes beszélgetések eredményeként, azt a végleges tapasztalatot vontam le, hogy Ő mindig, minden körülmények között a mi tanításunkkal foglalkozik kizárólag! S még véletlenül sem szórakozik senkivel, s semmivel sem! S, ami talán a legfontosabb az, hogy semmi üresjárat nem volt benne! Minden tanítása használható elemekkel volt teletűzdelve! Semmi fölösleges maszlag, semmi töltelék, semmi jó pofi! Ilyen egy Mester körültekintő alapos elkötelezettsége!

Mindennek meg van a maga értelmes helye, csak még nem következett be! Nem kell mindennek azonnal stimmelnie, s főleg nem a viccnek! A vicc is tanítás, a tanítvány egyik kedvenc „menedéke”!  Ő más Menedéket adott nekünk!

Később évek múlva egyik kezelésem alkalmával, amikor talpat masszíroztam, beszélgetésbe elegyedtem pácienssel. Ő megkérdezte tőlem, miként sikerült megjegyeznem a kezelendő területeket a talpon. Akkor szó nélkül felemeltem a lábát, úgy hogy az egy magasságba kerüljön a fejével, majd ezt mondtam:

 A Teremtő egyszerű módszert adott a kezünkbe itt is! Ahol a talpon a legnagyobb ujjad van, az a fejednek felel meg! S a többi így megy lefelé tovább, ahogyan a talp mutatja! Olyan a „nagy öreg”, mind ha, az a fejed lenne!

Ez itt a kis fej, a nyakadon meg a nagy!

S, abban a pillanatban bekattant a régebbi tanítás eredeti értelme! Beleborzongtam, hogy mennyire nem odaillő volt, amit akkor hallottunk, s hol és mikor volt értelme a mondandójának! Szakmailag is ez a szorgalmi út, az ember masszírozza a talpat, s az egész ember gyógyul! Milyen érdekes, hogy a tanítások ennyire univerzális értelműek!

S, akkor még mindig nem tudtam a lényeget erről a tanításról! Amit további évek múlva fedeztem fel, s akkor már igazi, teljes értelmezésében tapasztaltam meg!

Vagy még se?

Hermész Triszmegisztos, a háromszorosan bölcs szellemi természetének tanulmányozásakor már nem egy kiragadott példaként jelent meg ez a felismerés, hanem a magyarázatok elindítójaként, az általános érvényű felismerések gyűjteményében! Mind mozdony húzta az felismerések mérhetetlen sorát az ismeretlenből.

Értelmet adott, mind a kezdetek elindítójaként, megtermékenyítőjeként – mely aspektust akkor régen” tökéletesen átéltünk”! Bemutatva az anyagi szint összefüggéseinek természetét! Az újabb alkalommal megint más, már erőteljesebb oldalát mutatta! Akkor már, mint bölcsesség magyarázat jelent meg a felismerés erőteljességével, s parancsolt tiszteletet! Kibújt, látszatra fizikai „tiszavirág álcájából”, s felemelkedett a már meg nem kerülhető igazságok magasságába!

Elképedésemet, érdeklődés váltotta fel, melyből „felismerő szemüveg” vált!

Nem lehet a természetben határokat szabni! Az emberi elme, s gyakorlat az, ami úgy érzi magát biztonságban, hogy határokat, törvényeket alkot, attól függően, mit sikerült elképzelései szerint felismernie! A tanítás alaptörvénye azonban sohasem változik, nem veti le szivárvány köntösét, s így ível át számunkra eddig fel nem ismert partokat!

Vannak, olyan igazságok melyekre az ember gondol, s ennek érdekében alkotott rá kifejezési módokat, hogy beszélni tudjon róla!  Ismertek a szavak melyekkel utalni tudunk rá! S létezik a jelenségeknek egy lényegi-sokkal nagyobb hányada -, melyet eddig még nem fedeztünk fel! Nincsenek rá kifejezési módjaink, nincsenek, szavak melyekkel utalni tudunk rá, s ez által – ez lényeges - nem tudjuk felhasználni sem őket!  Csupán néha a hatásait érzékeljük!

A Bölcsességek Királynőjét a megállni kényszerült képzelet a színpadra szólítja!

Ő Möbius, az események rendezője! A nagy befogadó!

Amennyiben felismertük a bölcseletek láncolatának megtermékenyítő hatását emberi léptékekben, úgy tovább lépve sikereinek lendületével, már nagyobb léptékekben, a földi méreteket túlhaladva kozmikus összefüggések láncolatát vonja maga után! S, talál kapcsolatot az eddig ismeretlen, barátságtalan és hideg Kozmosszal!

S emberi arca felderül! Mondja:

Hidd el, a törvények azonosak! Az Én lányom a Föld, s Ti emberek is az én gyermekeim vagytok! Csak eltelve teljes szeretettel, teljes szabadsággal lehet ilyen gazdagon teremteni! A mi családunkban megértés van, a mi családunk azonos mértékkel mér, teljes belátással, együttérzéssel!

 

Az fenti, látszólag nagyon „férfias beszólás”, így válik egyik pillanatról a másikra Kozmikus méretű ismeretanyaggá! Szinte észrevétlen lopódzott be a köztudatba úgy, hogy nem bontotta meg az események menetét. Oly észrevétlen tette le eredendő bölcsességét vicces köntösben, hogy összekacsintása mindennapivá emelte a megjegyzést!

Ilyen a teljesség, a bölcsesség, a megvilágosodás tanítások természete!

 

Ezek az igazi „Örökzöldek”!

Ezen igazságoknak átadója nekünk, földi embereknek, a Mester!

 

Azóta van bennem az a néhány szó, ami akkor fogalmazódik meg bennem, amikor „véglegesen valaki eldönt, kimond, egy „igazságot”:

Hát nem! Ez még nem a végső igazság!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.