Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az ember

Az Ember

Mind élőlény, mind a teremtés általunk megjelenő tanítása!

Mind tapasztalati érték, mind szimbólum, mind tanítás! A természet minden apró jellegzetességével együtt egyben, mind tanító!

Mind megjelenő kettősség nélküli egység

S, a győztesen vesztes irányított irányító!

Mind magasztos fenséges, ihletett Szent, s mind hétköznapi esendő, nyomorultul ostoba, élhetetlen uralkodni vágyó alattvaló!

De, két lábra állt, s megelevenedett az élő történelem. Hordozva a dicső elődök okulásra és felejtésre alkalmas emlékét, megtetézve, a titokzatos kiszámíthatatlan, s egyben evidens jövő minden elemével!

Élő tilalom – jutalomfa Ő! A Kozmosz szülte Föld gyermeke, egységben, megbonthatatlan tökéletesség minden megnyilvánulása, árulkodóan, kitárulkozón, hívogató titokzatossággal!

De, miért van ez, az állandó tanítani, okulni, bemutatni vágyás önmagamban, ha tudva tudottan elfeledtem mindent, amire emlékezni és utalni akarok minden pillanatban!

Legyen hát!  Vegyük újra elő, únos- untalan emlegetett, elfeledett, de újra ismételten felfedezni vágyott önmagunkat újragondolásra, meg nem unva, önfeledt ismételgetésben!

Mi is az, amit mutatok magamnak, önmagamról, itthonról haza! Miként mesél a nyitva-titkos, ismeretlen – ismerős, felfedezve azt, amiben él, ahogy vélekedik, amit mutatok!

Ki ez a délceg felegyenesedet Égi Isten itt a Földön, ki önmagát felfedezni leszületett a gondtalanságból a szenvedésbe! Milyen emléket hordoz magáról magunknak, nekem, őróla, őneki, ÉN!

Mire hát a két láb, ha az egyik a jobb, s másik a bal? Ha nem azért, hogy a járást,- az úton járást, az életen áthaladás – újra eszembe juttassa! Ha, történik valami, ami balul sül el, rá sem hederítve tovább lépek, nem törődöm azzal, mit magam mögött hagytam!  S, milyen magától értetődő az, hogy utána jobbra fordul a sorsom!  Van-e értelme figyelnem a lábaimra, hogy miként tanítanak a járás, a futás, a pihenés módozataira, az élet iskolájából, ha nem lesznek belőle maradandó emlékek, s nem hasznosítom azokat! De mindez természetes, magától értetődő, oda sem figyelünk rá!

Mire hát a két kéz, ha közvetlenebb utalásokat ragad meg! Ha nem azért, hogy válogatva, egymástól már független próbatételeket emeljen a megfigyelésem központjába!  Úgy, hogy egyszerre segít a megosztott figyelem, s a reflexszerű természetes kettősségére! A lábam, mely a „magam mögött hagyás örök programjával előre visz az életben, meg adja a lehetőséget, hogy két kezem szabadon cselekedve egyszerre tanítsa meg az élet múlandó és maradandó összetevőit! Döntéseim - haladás közben - nem szenvednek késedelmet, hagynak gondolkodni! Míg az alsó végtagom a folytonos változásra figyelmeztet, úgy a kezem, a megragadás lehetőségét gyakorolja! Szinte függetlenek egymástól!

Mire a dicső gerinc, mely minden csonttal összeköttetésben áll! Ha nem arra, hogy tudjuk, a Nagy Tanító minden szálat magába von össze! Ő a Föld és az Ég egyetlen titkos bizalmasa! A nagy központ! Az egyesítő, a felosztó, a részletező, az elemező, a hordozó, a hatalmas tartó és, tartalmazó! A nélkülözhetetlen szolgáló, a Mindent Tudó Nagyvezér! Agyunk folytatása, „az oszd meg, és uralkodj, s ne feledd el, szolgálnod kell” elv, bonyolult kivitelezője!

Mire a Fej, a Főnök! Ha nem arra, hogy Magamat irányító központom legyen! No, de ki is az, aki a szememen keresztül lát, a fülemen keresztül hall, a nyelvemen keresztül ízlel s beszél, az orromon keresztül szagol, s a bőrömön keresztül tapint! Ki az, aki megfellebbezhetetlen ítélkezik megingás nélkül, vagy bátortalan gyáván megfutamodik! Mindezt egy helyütt, a legmagasabb pozícióban, uralva, irányítva mindent!

S, itt születnek meg legfinomabb megérzéseim, ismert és titkos vágyaim!  Itt válnak feldolgozásra, elemzésre, megismerésre, s a belőlük nyerhető hasznos, haszontalan, káros, és veszélyes eredményekké! Külső ingerekből belső tartalmakká!

Ismerkedem a világgal, kapcsolatba kerülök vele, minden alkotóelemével, s amire kíváncsi vagyok, amire úgy érzem, szükségem van, azt közelebbről is megismerem! Nem elégszem meg a külső benyomásokkal, arról is tapasztalatokat akarok szerezni, milyen is az, amikor valójában teljes terjedelmében magamévá teszem! Birtokba veszek mindent, amit ad az élet, a Föld Anya, s a végtelen Univerzum! Ugyan végesek az észleléseim módjai, de ezek mind végtelen sokszínűséggel oltanak engem! A gyorsan elillanókat ugyanúgy, mind az erősebben anyaghoz kötötteket!

Ha eszem, mindent „bekebelezek”, az anyaggal együtt, „feldolgozatlan” felismerés nélkül! Amikor „számba veszem”a lehetőségek et az életemben, először is, mind minden dolgot „ízeire szedem szét! „Rágódom” a tapasztaltakon, s amire úgy érzem, szükségem van, s már „lerágtam minden húst róla, azután lenyelem”! Gyomrom, mind „tároló, feldolgozó üzem”, hozzáadja a felismerések eddigi „egy ízű gyomortartalmához. S, ilyenkor derül ki, milyen feldolgozhatatlan mérgek maradtak benne, „epés megjegyzések kíséretében”. Minden, mikor életemben tapasztalattá egyesül velem, először a fájó emlékeket válogatja ki’(1), s valami „bölcs esszenciát ad hozzá (2), hogy megemészthessem”! Kiválasztom belőle az élettapasztalatokat, melyek megédesítik életemet, vagy ellenállóbbá tesznek majd (3)! Még hosszú ideig újra és újra a még benne lévő tanulságokat kiválogatom belőlük (4), s végül, mikor úgy érzem feldolgoztam mindent belőle, a régi sérelmek nem tudtak bennem a falhoz simulva lerakódni (5), megszabadulok tőlük!

Mit tanít nékem a szívem, az érrendszerem, benne az életet adó vérrel! A külső tapasztalható élet, belső Hermész – i megfelelője! Ahogy fenn- úgy lenn (6), amint kívül, ugyanúgy belül! Ugyanannyi oda, mint vissza! Befogadom a testemet ért ingerekre adott szervi válaszok éltető erejét – hisz nekik „szerves a kapcsolatuk egymással”! Mindenki mindenkivel, egy feltételekhez kötött, függő rendszerben keletkező egységben működnek együtt! (Együttműködés)

                S, az egyik érdekes „szerves kapcsolat” – a teljesség igénye nélkül – ide kívánkozik!

                A Fülöp- Szigeteken - a nem hagyományos orvosok, gyógyítók – pont e három szerv tisztításával foglalkoznak! „Gyógyításuk célpontja, hogy a teljes embert az eddigi élete alatt felhalmozódott mérgektől megszabadítsák (1), ellenállóbbá tegyék őket az élet kihívásaival szemben, s megtanítsák nekik a feltétel nélküli szeretetet (3), s, elősegítsék a régi megszokások leváltását, az élet újraindítását, a rekreációt (7)!

                Folytathatnánk, a belső szerveink”szimbolikus”működési magyarázatait, de..

                Inkább, ami nekünk, embereknek tanulságos lehet, az a szerves kapcsolat megértése – mivel az ember első, s egyben legfontosabb eszköze a mai világban a megértés! Ugyan a megértés tulajdonképpen nagyon kicsi keresztmetszetére ad választ a Mindenségnek, de mi első lépcsőnek –s sajnos elsődlegesen – ezt használjuk! Ezzel bizonyítunk, ezzel érvelünk, ennek alapja a tudomány!

·         A tudomány az, aminek mérhető egységei vannak, s ezt széles rétegek elfogadták egységként!

S, ha esetleg kétségbe vonnánk ennek létjogosultságát, nos, akkor egyből kiderülne, hogy még sem az ész, s az értelem az elsődlegesen legfontosabb, hanem az érzelem!

·         az érzelmi reakciók, melyek a tudomány mindenhatósága elleni felháborodás egyetlen reakciója, érdekes módon nélkülözik az ésszerű, mindenre kiterjedő, alapos körültekintést, s egyeduralkodóként megfellebbezhetetlenül nyilvánítanak véleményt érzelmileg, az értelemről!

Tehát a szerves egység, mely mindenben megmutatkozik, többféle lehetőséget is ad saját „kapcsolatrendszerének, összefüggéseinek” megértésére! Felfedheti a bölcsesség, régmúlt időkben alkalmazott mindenhatóságának megértését! S, mindig a példamutatás az, ami sorsdöntő lehet, s nem az elméleti fejtegetések hosszú, sokszor körülményes magyarázatai, melyek bármilyen furcsán is hangzik, sokszor a tudományos hiten alapulnak!

Tehát a szerves egység néhány példája! S, itt lényeges a néhány szót zárójelezni, mert minden a világon erre a rendszerre épül!

Tehát, tudományosan igazolt tény, hogy az ember is ugyan azokból az elemekből épül fel mind a Föld! S, itt nem egyenlőség jelet kell tenni, - ami, a teljes azonosságot lenne hivatva jelezni –ha nem az „olyan, mint” elvet hivatott a megfelelő helyre tenni!

·         csupán megjegyezni kívánom, hogy a matematika egyenlőség jelét (=), a természet nem tudja beazonosítani! Hiszen a mindenben megegyező- egyenlő – dolog a Mindenségben ismeretlen fogalom és jelenség! Ha folytatnánk a többi matematikai jel beazonosítását, rájönnénk, hogy a természet nem ilyen alapokon nyugszik! Ez csupán elméleti fejtegetésekre ad lehetőséget! A gyakorlat – a rossz alapok miatt – omladozó házhoz hasonlítható, mely, az alapozás hiányosságai miatt, csak idő kérdése, hogy mikor dől össze!

 

A szerves egység példája!(*)

 

Amennyiben a Kozmosz gyermeke Gaia Földanyánk, s Mi Emberek az Ő testének anyagából nyertük létezésünk, akkor ez a lánc megszakítatlan folyamatként mutatja a természet mindenre kiterjedő Feltételekhez Kötött Függő Keletkezését! Ha mi értelmes embereknek, érző lényeknek tekintjük magunkat, akkor érző értelmes kell, legyen a Föld is, hisz alkotóelemeiben fellehetők az értelem hordozói! Nem megszakítva a logikai sorrendet, ha a Kozmosz egyetlen alkotó eleme, mely bármilyen kicsi is, de értelemmel bír, akkor „sajnos” ki kell jelentenünk, hogy a Mindenség is olyan mind Mi!

ÉRTELMES? ÉRZŐ LÉNY!

Nem csak, a megfigyelhető galaxisok, csillagrendszerek végeláthatatlan méretű, idegen, s hideg otthona!

S, milyen érdekes a kettősség nélküli egység szerves megjelenésének folytonossága! Az ezen az úton semmi tanítás nem vész kárba elve.

Ha valamit meg szeretnénk tudni, elég, ha arra gondolunk, hogy erre meg van a válasz készen, csak meg kell keresnünk, s a helyére kell tudni tenni a kész választ!

A szerves egység példája (**)

„Kint a világűrben, olyan nagyon messze”, felfedeztük, hogy vannak, vagy lehetnek Fekete Lyukak! Melyek végtelen titokzatosságukkal jelen tudományunk egyik sarok pontját jelentik jelenleg! S, tudni szeretnénk róluk valamit! Mit teszünk? Fellövünk egy új rádióteleszkópot, vagy leülünk egy asztal, s egy számítógép elé, s elkezdünk „agyalni ez vajon miként működik”!

A logikai sorrendet felállítva, ha a Kozmoszban létezik Fekete Lyuk, akkor a kozmosz gyermekének, Gaia Földanyánknak is kutya kötelessége rendelkeznie, ilyen tulajdonságokkal rendelkező „Helynek?” De, tovább is haladhatunk, s elmondhatjuk, hogyha a Földön van ilyen „hely”, akkor nekünk, embereknek is kell lennie „ilyenünknek”!

No, ekkor válik bolonddá a helyzet, mert csak oda kell menni a tükör elé, s el kell kezdeni vizslatni, melyik az a hely, ahol a Fekete Lyuk van az emberen…

„A Nemzetközi helyzet fokozódik Virág elvtárs”!(A Tanú c. magyar filmből)

Most már csak elő kell venni a megfelelő tudományágat, s vallatni kell azt, s rá fogunk jönni, hogy az emberiség végtelen felfedezései mind a rendelkezésünkre állnak a feladat megoldásához!  Szinte semmit nem kell tennünk, csak a tudós emberi elméket összehívni

( EGYÜTTMŰKÖDNI)

                 SZERVESEN EGYSÉGBEN INTÉZNI FELELŐS DOLGAINKAT, S EZ NEM IS KEVÉS

 

Stb.… Stb.… Stb., Van tovább.

(1) máj funkciókör

(2) Epe fk.

(3)Hasnyálmirigy fk.

(4) Vékonybél fk.

(5) Vastagbél fk.

(6)Kis-és Nagyvérkör

(7) Lép fk.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.