Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Három Idő és a Tíz Irány

A Három Idő és a Tíz Irány

 

Lépésről lépésre megfejthetők a mindenség titkai. De sohasem, mint egyén jutunk hozzá az információkhoz, hanem egy forgatókönyv szerint, mely folytonos türelmet és kitartást várnak el tőlünk! Ezek eredményeként eszmélünk rá, jó esetben  olyan összefüggésekre, melyek utalásokat adnak nekünk az élet megfejtésre váró mozgó nehézségeit illetően! Súlyos kőként ránk nehezedő lelki terheink legördülnek szívünkről, s egyből megértjük Mick Jager felszabadult energiáit!

Ez az igazi Rolling Stones!

Jelenlegi korunkat a Káli Jugának mondják!

De azt hiszem nem ennyire egyértelmű a helyzet!

A Földön minden a tervek szerint alakul, s ha „nagy bizalom alakul ki” a Teremtő irányába, akkor megláthatjuk azt, hogy az események jó úton járnak!

Rengeteg ember rengeteg elképzelése lát napvilágot nap, mint nap. S a rendszer, zökkenő mentesen működik tovább, nem lehet az események útjába állni! Felgyorsult a világ, felgyorsultak az események! Gondolnánk, de valójában semmi sem gyorsul, inkább összetettebb lesz!

Egyszerre döbbenetes, magasztos, csodálatos, félelmetes! Természetesen ez csak egy ember elméjével ennyire felfoghatatlanul összetett!Minden körülmények között " A SHOW NAK mennie kell tovább!(Queen).

Ahogy megfigyeljük az eseményeket, azt tapasztaljuk, nem könnyű megtalálnunk az események fonalának végét, hogy mint Pénelopé elkapva azt irányítani tudjuk az események fonalát! Nem könnyű, vagy éppen sokszor lehetetlen az események menetét, nyomon követni! Vajon valaha  megértjük majd, egyszer mi is történik a világban!

 Az események azonban mindig úgy alakulnak, hogy soha sem adjuk fel!

Hagyatkozhatunk jelenlegi kultúránk tudományos elképzeléseire, s ezeket a„tényeket tényekkel ütköztetve” kialakíthatunk egy elméletet, vagy segítségül hívhatjuk a régmúlt ibölcsességeit, s megpróbáljuk annak összefüggéseit aktualizálva, időszerűsíteni, - pontosabban megújítani - örökérvényű meglátásaikat.

Az egyik-, ami a jelenlegi tudományos eredményeket illeti-, olyan megoldást sugall, hogy az anyag a kiinduló pont, s ezek törvényszerűségei adják majd meg a megoldást!

A másik – az erősebb, hosszabb, régebbi gyökerekkel rendelkező- bölcsességeken alapuló  lehetőség- hogy a mindannyiszor visszatérünk a már feltárt igazságok meglátásaihoz!

Ez azért is lenne jó, hiszen természetes módon, folytatása lehetne ez, az élet amúgy is nyilvánvaló áramlásának. Ez a folyamat az, ami természetesen történik velünk! Téglát téglára, ismeretet ismeretre építve alakítjuk ki időszerű véleményünket, s ezzel úgy teszünk ahogy a természet!

Legyünk hűek múltunkhoz, eddigi elért eredményeinkhez!

Vissza az eredeti felvetésünkhöz nézzük meg mi is a három idő és a tíz irány!

Hosszú fejtegetéseket mellőzve, tudnunk kell, hogy létezik az emberiség bölcseletében olyan rendszer mely összetett módon, magyarázatot ad minden kérdésünkre! Nem olyan hebehurgya módon, ami azonnal az eredményt akarja kicsikarni, hanem úgy ami építkezik, s terészetes!

A három idő!

Múlt jelen, jövő!

Olyan fogalmaink melyeket nem igazán vettünk górcső alá, inkább- mivel készen kaptuk őket –megszokásból teljesen egyszerűen elfogadtuk! Az azonban egyértelmű, hogy mivel ő is a jelenségvilág szülötte, neki is vannak törvényszerűségei! Melyek ezek?

Egyértelmű például az a furcsa jellegzetesség, mi szerint ők hárman, csak így együtt értelmezhetők! A életünk valamikor a múltban kezdődött el, jelen pillanatban is tart, s folyamatosan halad a jövő irányba! Központi helyen a jelen áll, a megfoghatatlan pillanat, ami az égő gyújtózsinór állandóságával azonos!

A jó példa sokat segít a feladat megoldásban! Előtte a még nem égő zsinór, mögötte a már nem égő rész, s a pillanat melyben tapasztalunk lángokban ég! Úgy tesz mintha értelme volna ennek, s előre vetít egy feltételezett nagy durranást, mely megmagyaráz majd számunkra mindent!

Ez a példa jelenlegi korunk lehetősége inkább, de a bölcsek is tudtak olyan példákat felhozni, melyek megvilágosítóak lehettek!

Az idő a legnagyobb misztérium, az egyik legősibb incselkedője az emberi kultúrának, hiszen minden korban megpróbálták megfejteni működését!

Múlt, jelen, jövő!

Egy Szent Hármasság!

Az Atya a Fiú és a Szentlélek!

Talán ez a hármasság vezet minket megoldáshoz!

Minden, aminek jelene van, rendelkezik előélettel, s lesz jövője is!

A Függő keletkezés Kiváló Példája! Mint minden!

S csatlakozik a Tíz Irányhoz is!

Idő és tér! A két végtelen megfoghatatlan testvér!

De térjünk vissza a bölcseletek földjére, hogy ráleljünk kiinduló pontunkra, megfejtésünkre!

Mint mindig, most is induljunk ki, Hermész Triszmegisztosz Smaragd Táblájának törvényeiből!

Ez egy olyan többszintű útbaigazító „tábla”, mely megoldást nyújthat!

„Ahogy fent, úgy lent!” Szól a második törvény”!

Amilyen kicsiben, olyan nagyban!

A Kozmosz lekicsinyített mása az ember!

S mint minden, Ő, az idő is, rendelkezik mindhárom megjelenési testével, hasonlatosan az emberhez, ami segíti a beazonosítást!

Tehát ugyan úgy ahogy az embernek is van testi, érzelmi, s tudati lenyomata, ugyan így lennie kell a törvény értelmében minden dolognak mely a jelenségvilágban megfigyelhető!

Test, legfontosabb, központi alapja, legfőbb teherhordozója a gerinc! Jelenlegi kultúránk ennek megfelelő alappillére gerince, az, ami az események középpontjában áll, nem más mind az idő! Határidők, születések- halál, munka –szabadidő, pontos naptárak, pontos és fontos órák, napok hónapok évek! Annyira behódoltunk ennek a megfellebbezhetetlen nagyúrnak, hogy még meg is öregszünk s el is múlunk miatta mi, az Örök Istennek Fiai!

 Érzelmeink központi eleme jellegzetessége, gerince, az állandótlanság! Jönnek, mennek zavaró érzelmeink, jók, rosszak, semlegesek, említésre érdemesek, s érdemtelenek!

S ami az alapot, a tudatot illeti, tudat testünk lényegi tulajdonsága az idő viszonylatában a gerinc szintjén a finom anyagi szentháromságunk az Ida Pingala és a Szusumma!

-          Az Ida és a Pingala a két fő finom anyagi csatornánk, melyeken keresztül energiák (a Nap az erőteljes, s a Hold mind lenyugtató) mozognak testünkben a gerincet folytonosan megkerülve! A Szusumma ugyanezen a szinten a gerincet képviseli!

 Ez adja meg a gerinc teljességét! Mindig előre mutat, alulról felfelé. A múltból a jövő felé, a jelenben! Spirális alakban egymást keresztezve függő módon veszik körül az Ida és Pingalá!

-          Mind érdekességet érdemes itt megjegyezni, hogy Hermész Triszmegisztos idejében a gyógyítás szimbóluma volt ez a jel, míg a mai időkre a gerincet (A Szusummát) körülvevő egyik minőség (valószínűleg a Hold minőség, ami nyugtat, csendesít), eltűnt a „Gyógyszergyárak, gyógyszertárak ábrázolásai szerint. Talán mert az ágaskodó kígyó már nem kiegyenlítő párját keresi, hanem az csupán anyagi megfelelőjére, a kígyóméregre, mint központi gyógyító anyagra asszociál!

 Az emberi test csakra rendszerének kezdetén,– az első, vagy tőcsakránál- még minden pontjuk közös. A megszületés után – melyet az első csakra szimbolizál, elindul az események tánca! A kígyóként egymást követően, tekergő finom anyagi energia pár minden csakránál találkozik, egymással szemben, felváltva, hol érzelmi, hol akarati oldalon! Egyáltalán, ahogyan a tudat testben mozognak az energiák, az jelenségek táncát mutatja be a Mindenségben!

Itt kell megjegyezni, hogy az idő jellemzően csak a jelenségvilágra vonatkozik! A Mindenségre az időtlenség az állandóság a Most jellemző! Tehát csak Szusumma, csak áramlás, csak időtlen állandóság az, ami mindennek, így az embernek, a Földnek, s a Kozmosznak jellemzője, természetesen szétválasztás nélkül!

Szint úgy a Tíz Irány is csak a fizikai világra jellemző!

A Lélek a testet a tíz testnyíláson keresztül tudja elhagyni!

Két fül, két orrnyílás, két szem, egy száj, egy ivari nyílás, egy végbél!

S a tízedik irány a Korona csakra,

-          szintén fontos, hogy ezt a különféle vallási rendszerek a korona csakra melyik részére teszik! A Tibeti Buddhizmus 8 ujjnyira az eredeti hajvonaltól jelöli, az Indiai hitvilág oda, ahol mi nyugati emberek a „fejünk lágyát” várjuk, hogy benőjön!

Melynek jelentősége abban áll, hogy ezen keresztül nem az anyagi világban születünk ujjá. S így nem sérül sem a Mőbiusz elv, sem a matematika tízes számrendszere, tízes ismétlődése sem!

A további, ebből a kiindulási pontból gyökeredző megismerések, ezek alapos kibontásából következnek, melyek megmutatják nekünk a Minden Egy, s a Semmi Sem Maradhat Titokban Elvét!

Az idő és a tér, a Mőbiusz szalag két oldala!

A megvalósult világ alapdinamikájának kiinduló modellje!

Amennyiben, így egyszerre vizsgáljuk Őket, az emberiség alapkérdéseinek tekinthetjük kettejük viszonyát! A szalag érdemi, eseményeket látszólagosan elválasztó „része”, az a bizonyos „töréspont”, amelyre mindig is kíváncsiak vagyunk, csupán egy kivűl álló szempontjából azonosítható be! A töréspont, a változás az, ahogy a szalag csavarodik, hogy a szalag épp melyik oldalán haladunk, csupán egy más szemléleti pontból adja, adhatja meg nekünk azt a megkülönböztető válasz, amit mindig is várunk tőle!

A szalag misztériuma ebben rejlik!

Ez adhat nekünk információt az időről és térről!

 A szalag kifejezés, csupán egy külső szemlélő helyzetéből magyarázható! Hiszen a szalag önmagába történő visszafordulása és csatlakozása egy olyan pozíció, mely annak, aki rajta van nem azonosítható be! Eredménye csupán annak mond valamit, aki a működő rendszer minden elemét egyszerre látja! Csak kívülről tudja ezen elemeket beazonosítani, s működve látni az egész modellt!

A szemlélő szabadságfoka az is, hogy a vélt törésponthoz, helyzetéhez, távolságához képest, fog-e változni mindenkori pozíciójában! A külső szemlélő a vélt töréspontot úgy is tudja manipulálni, hogy állandó távolságban marad a szalagon járótól, s azt mind egy motort feltételezve mozgatni tudja magát a töréspontot is. A statikusan állandónak látszó út, a rajta közlekedőnek jelenti csak a környezet állandó változását” hol bent, hol kint”! A kívülállónak, a játék megfigyelésének lehetősége az gyönyörűséget, számára semmi nem változik”!

 Pontosan követni a változásokat, s azt, hogy a szalag bejárása milyen állapotban van, csupán az úton járó számára érdekes. Tapasztalata teljesen egyéni, senki által nem beazonosítható rajta kívül! Csupán Ő tudja mi minden változott, kezdeti helyzetéhez képest!

Mi az mit „bejárt”, Mi az, ami az Ő személyes tapasztalata!

A „külső szemlélő”, aki a szalagon kívül marad, tapasztalatában jóval teljesebb! Látja magát a teljes egységet, a saját és az úton járó minden lehetőségét. Megfigyelheti a „lehetséges következő lépéseket, szemlélője, s nem megítélője az egész cselekménynek! A folytonosságot tapasztalja meg, s mivel nem befolyásolja az eseményeket, ezért pártatlan marad minden eseménnyel kapcsolatban!

 

Mondhatnánk ez egy igazi „Isteni nézőpont”!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.