Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Beavatás Útja

A Beavatási út

 

Életünk-szemünk előtt játszódik le! Minden részletében benne vagyunk, formáljuk, alakítjuk azt! Nap- nap után nemegyszer azon tűnődünk el, vajon hogyan miként jutottunk abba a helyzetbe, amit tapasztalunk! Nem tudjuk megjósolni, hogy mi fog történni a következő pillanatban, de az biztos, hogy az összetettsége minden képzeletet felül fog múlni! Mintha mindig csak késve reagálnánk a kihívásokra, s a rá adott válasz is csupán rész elemeiben hasonlít arra, ami számunkra az üdvözítő lett volna! Érzünk, a velünk megtörtént eseményekkel kapcsolatban, egy bizonyos fokú értetlenséget. Nem „minden részlete” ismert számunkra miért is történik úgy minden, ahogyan megtörténik. De kétségtelen tény megtörténik! Egy érdekes kettős, sokszor ellenérdekelt játék ez! Benne vagyunk a szerep formálásában, közvetlen érdekünk fűződik ahhoz, hogy minden pontja irányítható, kezelhető legyen, mégis egy bizonyos „idegenkezűség” mintha mindig kivenné a kezünkből az irányítást! Valamin mindig elcsúszik az eltervezett megoldás! De nem értjük, hogyan, s miért!

Attól függően, hogy milyen lelkiállapotban vagyunk, ahogyan az eseményeket fogadjuk, nagyon változó! Hol kellemesen érint minden bennünket, ahogyan fogadjuk, értékeljük helyzetünket, hol elnézőek leszünk az eseményekkel kapcsolatban! Az éppen aktuális lelkiállapotunk ezt fogja diktálni! Hol egyik sem! Azt is megtapasztaljuk, hogy a mindig jelenlévő, eseményeket elindító, rögzítő, lereagáló énünk, valamilyen számunkra is ismeretlen körülmény miatt, mindig másként értelmezi jól felfogott érdekünket! Máskor, számunkra is érthetetlen módon, olyan döntéseket hozunk, mely adott esetben nem teljesen szolgálja saját érdekünket! Megint máskor, a hozott döntésünk lesz a későbbiekben olyan jellegű, mint ha nem is mi hoztuk volna meg a döntő lépést! De vajon miért van bennünk, ez a belső „állandótlanság”, mely mindig másként dönt, másként hoz ítéleteket! S érdekes módon, ezzel kapcsolatban, mindig azt érezzük, hogy az adott pillanatban a helyes döntést hoztuk meg, úgy volt jó, ahogy cselekedtünk!

Aztán megváltozik minden, s az eddigi hibátlannak vélt véleményünk egészen más képet fog mutatni!

Hát ez érdekes!  

Vizsgáljuk meg alaposabban, miért is alakultak úgy a dolgok, ahogy alakultak? Mi történik akkor, amikor elhatározzuk magunkat! Mi lehet a gond, hol a félreértés!

Arra próbálunk feleletet találni nap, mint nap, hogyan tudnánk a külvilág eseményeit úgy megjósolni, elébe menni a történéseknek, hogy az elképzeléseink döntő mértékben realizálódjanak! Próbálunk valamilyen rutint kialakítani életünk folyamán, s ha az működik, úgy gondoljuk, rendben mennek a dolgok!

De vajon miért van az, hogy ami az életünkben a legfontosabb lenne, az a legbizonytalanabb!

Tervezés, kivitelezés! „Ember tervez, Isten végez” mondja, a közmondás!

És egyáltalán, hogy kerül életünk egyik nagy dilemmája ide, mi köze van belső bizonytalanságunknak a „beavatási úthoz”?

 Mikor érezzük, s tudjuk, hogy a hétköznapok nagy őrlőmalma, minden pillanatban, minden erőket igénybe veszi, felhasználja! Honnan fogunk tudni annyi szabad energiát elővarázsolni, hogy jusson a „fenséges beavatásra”! Belső önkontrolunk nem enged meg egy pillanatnyi lazítást sem, mindig résen kell lennünk, hogy elvárásainknak megfelelő irányra tudjuk terelni életünket!

 Beavatás és a mindennapos önmegvalósítás!

Lehet talán ők, így ketten együtt a mérleg két serpenyője! Talán azért vannak jelen életünkben, hogy tudatosan cselekedjünk a dolgos hétköznapokban, s így megfelelően tudjuk értékelni az ünnepeket! Azt érezzük, a sok hajtás után, a dolgok rendbe fognak jönni! Megéri a sok rohanás, a mindennapos megfelelés! Ez tartja bennünk a reményt! Egyszer minden elrendeződik! S a hirtelen beállt csendben, egy pillanat meghozza a kívánt felemelkedést! Vége lesz a fejvesztett menekülésnek, megszűnik a rohanás! Eljön a beavatás ideje! Megkapjuk jól megérdemelt jutalmunkat állhatatos munkánkért! Így kell lennie, így érezzük! Ez biztos!

De életünk kiszámíthatatlansága, nem kielégítő volta azt sugallja, várj egy kicsit! Egy pillanat! Miből gondolod azt, hogy helyes ez a felvetés! Az életben minden bizonytalan! Lehet, hogy így lesz, de az is lehet, hogy nem! Ki biztosít minket a felől, állhatatos munkánk gyümölcse beérik!

S aki már belenézett egy haldokló szemébe, s látta azt az emberi tanácstalanságot, ami fájdalmasan tapasztalható, akkor joggal felmerül a kérdés! Hogy van ez az egész! Lehet, hogy nem mindenkinek adatik meg, hogy eljusson a beavatás szent útjára? Lehet, csak akkor kapjuk meg, ha kiérdemeltük! Ebben a nagy rohanásban a Teremtő vajon, megfeledkezhet rólam!

Vagy talán mégsem!

A Teremtő senkiről sem felejtkezik meg! Nem maradt ki senki semmiből, csak valami félreértés folytán, nem figyeltünk, nem figyelünk oda eléggé! Jön a lehetőség, megkapjuk a jelet, de valahogy, abban a helyzetben nem vagyunk eléggé éberek!

Tételezzük fel, eljön a lehetőség, de vajon miként is állunk ahhoz a tényhez, hogy minden ember életében eljön a pillanat, a megszabadulás lehetősége megvillan egy pillanatra, s megszólítja az embert!

„Ember mit szeretnél?”

Bármilyen furcsán is hangzik, ez mindenkivel megtörténik! Tény az, hogy nincs bejelentve mikor fog megtörténni! S az is biztos, hogy azt sem tudjuk miként fog felhangzani a kérdés! Nem tudjuk előre miként fog lejátszódni!  Igen, s a jó választ sem ismerjük, ami a belépő a beteljesedés ajtaján! S amikor mindez megtörténik, s nem figyelünk oda, elillan a lehetőség, s ott állunk leforrázva!

„Aztán futhatunk életünk vonata után!”

Milyen bizarr, kiszámíthatatlan ez az egész! S újabb kérdés, ami felmerül: csak egyetlen egyszer van lehetősége az embernek az életében! Csupán egyetlen felvillanás lenne az, ami jár nekünk! Ez így nagyon lelketlen lenne, úgy érezzük, ez nem lenne igazságos! Az biztos! Egy élet, s csak egyetlen felvillanás?

Ez így ebben a formájában nem tűnik ésszerűnek, jogosnak! Kell lennie más megoldásnak is, mind annak, hogy egy életen keresztül várom a megfelelő pillanat eljövetelét, s azután, ezt az egy lehetőséget hibátlanul kell kihasználni! Ez bizony igen magas fokú elkötelezettséget, reagálási képességet feltételezne az ember részéről!

Más megoldásnak is lennie kell!

Mi van akkor, ha nem várok! Ha nem akarok egy életet úgy leélni, hogy a „sikerül, nem sikerül” dilemma teljesen kitöltse minden pillanatomat! Valószínűleg, ha így tennék, olyan görcsössé válna minden megmozdulásom egy idő után, hogy az megakadályozná a helyes reagálásomat az élet bármely területén!

Elhatározom, nem fogok várni! Nem élhetek le egy életet úgy, hogy egyetlen alkalom miatt remegjek, hogy az sikerül, vagy sem! Nem akarok állandó zaklatottságban élni! Így is van! Elébe megyek a dolgoknak! Elébe megyek, s éberen fogok figyelni minden pillanatban! Az út rám eső részét, én hajlandó vagyok önként megtenni! Rajtam ne múljon! Lássa a sors, hogy én komolyan veszem az életemet, nem akarom elfecsérelni a lehetőségeimet, s nem utolsó sorban tétlenül várakozni nem a legjobb dolog, amit az ember egész életében tehet!

Megtörténik az elhatározás! Nem várok, cselekszem! Nem mérlegelem a döntés helyességét! Egyszerűen, azt érzem, hogy jól határoztam! Legyen, készen állok! Indulás!

Elindulok, elébe megyek a lehetőségeimnek! Elképzeléseim, s megvalósításom útja egybe esik! Az eddigi statikus, álló nézőpontom, dinamikussá válik! Lépés - lépést követ, elindulok megkeresni, megtalálni életem nagy célját! Cél a Beavatás útjának megtalálása!

 Először is, tudnom kell, miként fogok cselekedni, hogy találom meg az utamat!

Nem tehetek mást mind, hogy elhatározásommal egy időben, éberségemet fokozni fogom, s folytatom úgy a hétköznapi életemet, ahogy azt az események diktálják! Teljes és tökéletes együttműködést fogok megvalósítani! Teszem a dolgom, míg rá nem lelek, az igaz ösvényre! A célravezető megoldás az lesz, hogy eddigi megkülönböztető figyelmemet leváltom a teljesen egyszerű feladat megoldásokra! Nem fogok semmilyen speciális megoldást keresni! Tevékenységem a tantra szellemében fog működni! Haladok a feladatok adta lehetőségekkel! Nem mérlegelek, csak teszem azt, amit elébem hoz a sors! Válogatás nélkül minden feladatot megoldok, ami elém kerül! Kezdeti megilletődöttségem egyre kisebb lesz! Felgyorsulnak az események, s azt tapasztalom, hogy emelkedőben vannak a dolgaim! Világosan ki fog rajzolódni a cél, egyre fényesebben fog ragyogni a felismerés! Így kell tennem, ez célravezető! Már látható! Fényesen világít előttem, már majdnem el is értem!

S, ekkor valami megint történik! Az emelkedés, a kezdeti sikerek elkezdenek szelídülni, s még mielőtt elérném a hőn áhított célt, felemelkedésem meghozná sikerem csúcsát, újra megváltozik minden, s az ellenkezőjére fordulnak az események! Legbelül felmerül megint a kérdés! Hol rontottam el! Megint falakba ütköztem, de legalább van lehetőségem váltani! Nem minden volt hiábavaló, valamit azért jól csináltam! Nem, még nincs vége a keresésnek! Új elhatározásra jutok! Kettéválik az eddigi egység, ami a lehetőségeimet, s a cselekedeteimet illeti! Elképzelésem, hogy rövid idő alatt, maximális erőkifejtés mellet elérem célomat, nem vezetett eredményre! Ezt az elkötelezettségemet nem szabad feladnom, de vele párhuzamosan a megvalósítás irányába történő erőfeszítéseimet fontos figyelnem! Nem lehet minden a saját elképzeléseim szerint, hiába jók a késztetések, a sors, a karma, ahogyan a dolgok vannak, döntően befolyásolják az események menetét! Úgy érzem, a dolgok mélyére kell hatolnom! Már nem a hőn áhított cél, a felemelkedés lesz az, ami a szemem előtt fog lebegni, hanem a tanítás felismerése! Ráhangolódás után az események folyamára, erejének irányultságára fogok figyelni! Hagyatkozni fogok a megérzéseimre! Így kellett volna tennem az elejétől kezdve! Most, hogy ezt felismertem, már nem ésszerűtlen, hogy lemondtam a gyors siker eléréséről! Lépésről – lépésre figyelni fogom, miként egészítik ki egymást elképzeléseim, a ténylegesen megtörtént úton járással! Mind, ha ők lennének a lábaim, velük kezdem el járni nagy keresésem útját! Nemcsak tanácsadóim lettek ők, hanem már úgy is viselkednek mind két testvér! Egymást kiegyenlítő, egymást kisegítő két jó testvér!

Hol elképzelésem segít ki, látszólagos leragadottságomból, mind máskor cselekedeteim biztosítanak támpontot a további gondolatok megszületéséhez! Hosszú utamon mind a Nap és a Hold világítanak nekem!

Belső látással fogom segíteni magam, hogy elképzeléseim mindig a cél megvalósítása irányába mutassanak, mindegy körültáncolva azt kérik, ketten segítsünk a tovább lépésben! Segítségemre van akaratom, mely megedződött, de érzelmeim is támpontot tudnak adni a helyes egyensúly meg találása, érdekében! Nem fogok beleragadni egyikbe sem! Mindegyik segít, hogy lendületben maradjak! Mindegy tökéletes tánc, olyan lesz utam! Új elképzelések, s az ehhez szükséges megvalósítás, akaratom, s érzelmeim parírozó segédkezésével, terelik keresésem!

Egy ponton megjelennek bennem a hosszú keresés eredményességének jogos kérdései! Szinte már azt is elfelejtettem, miként indultam el! Külső, hétköznapi cselekedeteim miként alakultak át érezhetően nem mindennapi célokká, dicső keresésem mikortól lett közvetlen megvalósításom mindennapos céljává!

Átalakultak a dolgok! Érzelmeim, útkeresésem közben érezhetően dominánssá váltak! Már nem mindegy miként oldom meg a feladatokat! Szükségessé válik az számomra, hogy döntéseimben mindenkori érzelmeim, a velük kapcsolatos hangulataim is megjelenjenek!

Nem ragadok bele, nem lesznek elfogódottabbak döntéseim, de érezhetően megváltozott a cél megközelítésének módja! Fontossá válik az is, hogy a megtapasztalható tanítás tükrözze a feladat teljesítéséhez szükséges érzelmeim teljességét!

 Akarattal, s érzelmeim kettősségének irányításával megtapasztalom a középpontot! A lényeget!

Már eddig is sok olyat tapasztaltam, mely nem volt betervezve utamon, s meglátom, a további haladásom elkerülhetetlenné teszi a lényeg megtapasztalását! A lényeg, a szív, a központ megtalálása! Valósággá válik számomra, az, hogy amit a kezdetekben, csupán a cél elérése érdekében cselekedtem - hogy ugyanis ráleljek a beavatási utamra - egy elindító mozzanata volt úton járásomnak! Az események folyamatos alakulása, az ezzel kapcsolatos állandó korrekció, azt tette számomra világossá, hogy a cél eléréséhez sokkal több minőségre van szükségem! Előre látás, fontos és pontos szervezés, s a megfelelő időben hozott, érzelmeimmel megtámogatott döntéseim mind, olyan minőségekkel ismertettek meg engem, melyek nélkül megoldhatatlanná vált volna minden!

Ez a felismerés a szeretet mindent felölelő, átalakító jelenléte!

Az energikus kezdés eltérítése, mindegy kivette a gyeplőt az esztelen rohanás kezéből, s fordította meg a cselekedetek irányát magam felé, befelé! A kezdeti külső összpontosítás, egy cél elérésére, azt sugallta, hogy nekem magamnak csupán elhatározni kell magamat, s kész! Felismertem ahhoz, hogy célt érjek az, hogy nekem magamnak is változnom kell! Valamit adnom is kell legféltettebb kincseimből! Nem vehetek el a sors asztaláról addig semmit sem, míg magam legbecsesebb tulajdonát fel nem áldozom! Rátaláltam, a belső elkötelezettségem irányítójára, a szerető együttérzésre! Tovább kell lépnem! Ez a tapasztalat adta a felismerést, hogy beavatási utam egy belső út! Nincs semmi, ami rögzített lenne, a szabályok személyre szólóak, s állandóan változnak! A Beavatás útja nem egy dicsőséges hadjárat tele sikerekkel, győzelmekkel, nagy zsákmánnyal! Az úton járás nem csak elhivatottságot igényel, hanem felajánlásokat vár el tőlem! Mind végig odaadást, egyhegyű figyelmet, elkötelezettséget, s hatalmas energiát is követel tőlem, amit aztán el is használ!

 Nem tudom teljesíteni feladatomat, ha nem rendelkezem tiszta motivációval! Tiszta energiával! Mely olyan tiszta, mint a Nap!

Megtaláltam tehát az eredetet! Megtaláltam azt a helyet, ahol az utam során felhalmozott kincseimet megcsodálhatom! A megérkezés öröme fog el! Életem nagy kirakós játékának darabjai mind a helyükre kerülnek! Csodálatos, s egyben magasztos az a felismerés, mely felismerésre került!

Végigjártam a Felismerés Beavatási Útját!

A kezdetek energikus, megismerésre szomjazó, eredményeket hajszoló utazója, temérdek tapasztalattal lett gazdagabb! Az úton járás kezdeti vehemenciája, emelkedő, mindent legyőző motiváltsága új irányt kapott! A kívülről indított kíváncsiság, egy belső felfedező útra fordult! A külvilág kiszámíthatatlanságának felismerése mellett, tapasztalatokat szerzett, az ember belső értékeinek, sokszínűségéről!

A felismerések lótuszszirma lépésről lépésre lett gazdagabb belső értékeinek felismerését követően! Elkerülhetetlenül megtapasztalta a cél eléréséhez szükséges emberi minőségek szükségességét! Nem csupán a kezdetekben elkerülhetetlenül szükséges vehemencia az, amire szükségünk van! Hanem megmutatja azt is, hogy életünk folyamán céljainkat rugalmasan kell kezelni! Megtapasztaljuk azt, miként változnak meg kezdeti ideáljaink! A külvilág megismerése, minél előbbi kincseinek kiaknázása, csupán egy teljesen tapasztalatlan, elképzelések nélküli ember célja lehet! A helyzetek helyes értelmezése a dolgok természetes változékonyságára mutatnak rá! Bemutatva azt, hogy az élet nagy titkainak megtalálásához, a nagy felismerésekhez, feltétlen rugalmasságra van szükségünk!

Akár még arra is, hogy az alaposan végig gondolt, s körüljárt célunkat, a körülmények alakulásával miként kell átalakítanunk! A felszínesség kezdeti bevetettsége, miként irányul át a későbbiekben, az ember legbelső, legféltettebb értékeinek felfedezéséhez, meghódításához!

Az ember igazi felfedezése, önmaga megismerése elengedhetetlen egy belső látás kialakítása nélkül! Elengedhetetlenül szükséges érzelmeinek, hangulatainak irányítása nélkül! Személyes akarata, érzékelése nélkül nem tud rálelni minden dolog irányítójára: a tudatra!

 Nem találhat rá a világ, s az élet Kívánságteljesítő Ékkövére!

Az elkötelezettség Arany Napjának Ereje nélkül mindezt nem tudta volna végigjárni!

Ím, így alakul a felfedező, az úton járó élete, ha felismeri sorsa egyetlen kihívását, s beteljesíti a dicső elődök, a bölcsesség hagyományvonalának minden kívánságát!

Egyszerre minden világossá válik!

A kezdeti bevetettség energiája, az elképzelések belső látása, az érzelmek mindent megmagyarázó hullámzása, a tudat- a szív – központi ereje, s a tiszta elkötelezettség együttes ereje egy ponton egyesülnek!

Az úton járó, kereső tanítvány, népmesébe illő módon, minden akadályt felismerve, megoldva, annak minden kincsét összegyűjtve beteljesítette a Beavatás útját!

Immár készen áll a tökéletes beteljesedéshez, melyben a teljes felismerés az övé lesz!

Hogy ugyanis, ezeket a kincseket csak azért tudta megtalálni, felismerni, összegyűjteni, mert ezeket mindig is tudta, miként lehetnek az övé!

El, soha sem veszítette őket, hiszen felfedezésének útja őelőtte mindig is ismert volt! Kincseit felismerésének - tudatának – olyan szegleteibe rejtette, melyeket mindig is ismert! Ő építette ki!

Az útvonal, a titkos térkép, az út lehetősége, s annak feladatai, mind-mind ismertek voltak kezdettelen idők óta! A titkos feladatok megtalálása, újraélése, beteljesítése mindig is ismert volt előtte!

S most újra felfedezte, megvalósította egyetlen célját, az úton járást!

A Nagy Egyesítés Megtörténik! Megszületik az Isten Ember!

Ezt a tökéletes feladat felismerést, a kezdeti elindulás nehézségeit, valamint minden ezzel kapcsolatos lényegi útmutatást, minőséget mindig magunkban hordozzuk! Ezzel születünk, ezeket a minőségeket áhítjuk, álmodjuk s valósítjuk meg! Ismerjük, keressük, s felfedezzük az idők kezdete óta, a Nagy Játék részeként!

A leglényegesebbet a legvégére hagyja magának mindig az ember!

„ Ahol nagy a szükség, közel a segítség!”

Vallja a magyar közmondás! Már – már hermészi kijelentése, segít abban, hogy tudjuk, itt belül, a testünkben, annak is egy igen finom részében, beavatásunk útja minden belső és külső részletével, minőségével bele van írva! A Teremtő egyetlen tanítását sem zárja el előlünk! Csupán éberen fel kell ismerni! Bátran rá kell hangolódni, s elkötelezettségünk jutalma nem maradhat el!

Finom anyagi testünkben - hívjuk azt bárminek, étertestnek, vagy dharmakayanak- már kezdettelen idők óta ismert az útja a párnaenergiának, vagy életenergiának. Az élet teljességéhez hozzátartozik ennek az energiának az akadálytalan áramlása! Elakadása testi- lelki életünkben mély nyomot hagynak! Tökéletes működése elengedhetetlen az emberi teljesség, az emberi egészség megvalósításához!

Amint belép az ember orrán, a külső világ energiája belső minőséggé alakul! A két orrnyíláson keresztül emelkedve eljut a fej tetejére! Innen a fej hátsó részén haladva a gerinc irányába fordul, s lefelé a napfonat felé veszi útját! Egy energia párt alkotva, (ida, pingala), a csakrák körül, spirál vonalban haladva eléri a köldök, vagy erő központot! Itt egymással szembe fordulva a központi, vagy szusumma csatornába torkollik!

Íme, az energia útja az emberi testben, szimbolizálva az ember beavatási útvonalát!

 Csodálatos az a törődés, az odafigyelés, mely megmutatkozik a természet részéről!

Amint megfelelő alázattal fordulunk feléje, amint megértéssel figyeljük minden jelét, mozzanatát, energiáinak útját, úgy nyomban megoldásokra lelünk!

Hermész Triszmegisztosz Smaragd Táblájának első törvénye majd minden pillanatban segítségére van a kereső, s válaszokat találni akaró számára!

Ahogyan az emberi testben végighalad az életenergia, ugyan úgy azt a szimbolikus utat járja be az ember, mikor beavatási útját keresi, s járja be! Életének minden lépése, útkeresése pontról-pontra, lépésről-lépésre meg van írva az emberi testben!

Ahogy az orrunk mindkét lyukán beszívjuk a levegőt, az nem csupán az éltető oxigén belépése szervezetünkbe, hanem a felfedezésre induló energikus tanítvány kezdő lépése is! Ezek után minden lépés, mely a Beavatás Útjának minősül, az ember finom anyagi testének ismert útvonala, ismert megnevezésekkel, s az ehhez tartozó minőségekkel, s tanításokkal! Ahogy az ida és pingala energia vezetékein végighalad az életenergia, úgy járja végig a tanítvány a megvilágosodás útját a csakrák, energia központok szimbolikus körüljárásával!

Elérkezve a kundalíni kígyó dicső központi csatornájához, ahol is az út kincsei mind számba vétetnek! Itt történik meg minden dolog végső egységének beteljesedése!

 

Ez a Minden 1 Otthona, maga a Megvilágosodás!

 

Így egyszerre ismert és ismeretlen minden „úton járó” minden „folyamba lépett” előtt

A Titkos Beavatás Útja"